A Dél-alföldi régió érintett települései (204) konzorciumi szerződést írtak alá a régió ivóvízminőség-javító programjának megvalósítása érdekében. A konzorciumhoz Szentes is társult. Az előkészítő munka folyamatos, annak során kidolgozták azokat a projekteket, melyek a pályázat benyújtásához és a program előkészítéséhez szükségesek. A képviselő-testület legutóbbi ülésén az ivóvízminőségi-javító program tervezéséhez szükséges nyilatkozat jóváhagyását kérte a Szentesi Víz- és Csatornamű Kft. Amiből azután jó kis vita kerekedett.
Szirbik Imre polgármester, országgyűlési képviselő a téma tárgyalásakor elmondta, a kérdés megítélése a dél-alföldi települések vonatkozásában nem egyértelmű. Az Európai Uniós csatlakozás kapcsán az ivóvizünk úgynevezett paraméterei megváltoztak, a legizgalmasabb kérdés ebből az arzén ügye, amely a szabványváltozás miatt került a Dél-alföld nagy részén úgynevezett egészségtelen ivóvíz kategóriába, bár évszázadok óta ezt a vizet fogyasztják az itt élők. Magyarország kötelességet vállalt a határértékek csökkentésére.
Az egész beruházás 1,2 milliárd forint, és abból 203 millió önerőt kell biztosítanunk. A pályázat átfutási ideje egy–másfél év, utána kezdődhet a végrehajtás.
Rébeli Sz. Tamás arra volt kíváncsi, hogy a pályázat eredményezhet-e munkahelyeket. A polgármester válasza az volt, hogy értékelhető nagyságrendben nem. Kozák János viszont kitért arra, hogy mivel hálózatépítés is szerepel a programban, akkora beruházással mindig van munka. Ami pedig a kormány és az Európai Unió között kötött megegyezést illeti, azokat végre kell hajtani, azon lehet vitatkozni, hogy mikor. Anélkül is tökéletes az a víz, amit iszunk, de ha az unió előírja, meg kell csinálni. Ha most nem csináljuk, akkor kimaradunk a támogatási rendszerből, és akkor saját erőből kell megcsinálnunk. Egy nyilatkozatról, egy határozatról van szó, ami a továbblépéshez szükséges. Most nem kell fizetni. Majd ha pályázni kell, akkor visszatérhetünk rá, le lehet szavazni, de most ne tegyük.
Baranyi Imre arról szólt, hogy Európának eléggé hosszú tengerpartja van, s az ott élők rengeteg tengeri halat fogyasztanak. Mi is fogyasztunk belőle. Tudja-e valaki, hogy mennyi ciánt eszünk meg? – kérdezte a képviselő, majd válaszolt is rá: körülbelül a dupláját vagy a háromszorosát. Ebben ez a felháborító – jegyezte meg. És kérdés, hogy amikor fizetni kell, hány önkormányzat marad benne. Vannak helységek, például Eperjes, ahol valóban meg kell oldani az ivóvíz javítását, mert káros az egészségre. A mi ivóvizünk nem káros. 10 µg/l a határérték, és a mienkben van most 14 milligramm literenként. Most ezért fizessünk ki 200 milliót? Ez a dühítő. Ettől függetlenül az előterjesztést meg kell szavaznunk, aztán majd látjuk.
Pásztor Antal megkérdezte: megerősítené-e neki valaki azt, amit egy szakreferenstől hallott: az eperjesi vízben jóval több arzén van, mint a szentesiben, de az is csak akkor káros, ha napi száz litert iszunk meg belőle?!
Horváth Istvánt érdekelte, van-e arról tudomása a polgármesternek, hogy a többi településen milyen álláspont alakult ki ezzel kapcsolatban? Neki személy szerint olyan információi vannak, hogy léteznek olyan önkormányzatok, ahol kijelentették: nekik erre nem lesz önrészük. Szirbik Imre azt mondta, neki vegyesek a tapasztalatai. Valaki kivár, van aki úgy döntött, hogy nem, és van, aki igent mondott a dologra.
Horváth István megjegyezte: mindez 110–120 forint/köbméter vízdíjnövekedést hoz maga után a kalkuláció szerint. Ebben a körben a szennyvíztisztítóval is kell valamit kezdeni a városnak. Aztán ott van a hulladéklerakó ügye, a szemét meszszebbre történő szállítása többletterhet ró majd a lakosságra. Akiket ő előbb megkérdezne az ügyben, és csak a kapott vélemény birtokában nyilatkozna a pályázatról.
Kocsis László mérnök, szakközgazdász, a Szentesi Víz- és Csatornamű Kft. közgazdasági vezetője szerint arról van szó, hogy 2004. május 1-jén Magyarországon életbe léptek azok a rendelkezések, amelyek szolgaian átvették, esetleg még túl is lihegték az Európai Uniós szabályokat. Esetünkben leginkább az arzéntartalom miatt érdekes a dolog. Jelentős részét érinti az Alföldnek. Valamelyiket jobban, valamelyiket kevésbé. Az arzén határértékét folyamatosan vitték lefele, 50 mikrogramm/literről, a 30-on át 10 mik-rogramm/li-terig. Eperjesen 150 mikro-gramm/liter évtizedek óta. Ezért építettek be annakidején arzéntalanítót. Megtörtént, meséli a szakközgazdász, hogy az eperjesiek megkérték a gépházkezelőt, állítsa már le az arzéntala-nítót, mert ha az működik, akkor szerintük nem jó az ivóvizük.
– Szolgaian átvettük az európai szabályozást, úgy állapították meg, hogy az emberek ne kaphassanak túlságosan magas arzéndózist semmilyen dologból, vigyáztak arra, hogy egy bizonyos határérték alatt maradjanak. Na már most azt is tudjuk, hogy tengeri halban eléggé koncentráltan van arzén. Ezért ellenértékként a vízben nagyon alacsonyan próbálják tartani. Ez okozza az alacsony határértéket. Szentesen majd mindennek megfelelünk, van olyan kutunk, amelyben 13, van, amelyikben 17 mikrogramm/liter az arzénérték.
Ahhoz, hogy ehhez a beruházáshoz eljussunk, körülbelül 1–1,2 milliárd forint kell. Ez rettenetesen aránytalan. Én inkább a szeméttelepre költeném ezt az összeget. De… ott van a dolog másik oldala, most néhány százmillió forintból, támogatással meg tudjuk valósítani az egészet. Ezt a lehetőséget kihagyni csak akkor szabad, ha a városnak valójában nincs 2–300 millió forintja erre. Ha ezt most elmulasztjuk, később úgyis rávesznek bennünket ilyen-olyan bírságokkal, csak akkor már saját költségből kell állni az egészet. De… ezt utána működtetni kell, és abban már nincs támogatás. Kapásból ez azt is jelenti, hogy legalább egynegyed résszel meg kell emelni a vízdíjat – tájékoztatta lapunkat Kocsis László.
A képviselő-testület végül is áldását adta a pályázat benyújtásához.
Lovas József