Visszavárják a néptáncosokat Erdélybe

Hogy van mostanában Bagi Ferenc?

Sikeres erdélyi turnén van túl együttesével Bagi Ferenc (képünkön), a Jövőnkért Alapfokú Művészetoktatási Intézmény néptánc-oktatója. A fiatalember Szegváron ismerkedett a néptánc alapjaival, hat évesen, Magyar Imre növendékeként a Dobbantó Néptáncegyüttesben. Elsőre felvették a táncművészeti főiskolára, bekerült a BM Duna Művészegyüttesbe, majd onnan visszatért Szegvárra. Harmadéves főiskolás kora óta, vagyis hat éve a Jövőn-kértben tanít. Bár hívják még fellépni, diákjai fontosabbak a karriernél, illetve a tanítás is karrier, vallja.

Tanítványainak zöme a Koszta iskolából került ki, az utánpótlás a Szent Erzsébetben van. Kezdetben Tiszaalpáron is vezetett csoportot, majd összeforrt a kettő, megalakult a Jövőnkért Néptáncegyüttes.

Több mint 200 tanítványa van a tanszakon, 6 és 13 év közöttiek. Ferenc elárulja, felmerült már egy nagyszabású néptáncos gála ötlete, melyen együtt felléphetnének. Eddig viszont nem tudták összehozni, hiszen fesztiválról fesztiválra jártak, aztán jöttek az évzárók, s az iskola moderntánc estjére is készültek. Azonban nem mondtak le róla, év végére mindenképpen szeretnék megvalósítani tervüket.

Nincs hagyománya Szentesen a néptáncnak, így a szülő nem látja, a gyereke meddig juthat el, ha elkezdi, fejti ki Ferenc. Ő családi indíttatásra ment le annak idején táncolni. Jönnek a sikerek, mondja, de hozzáteszi: ezt az utat ki kellett taposni. Bárhol járnak, mindenhol dicsérik őket a megjelenésük, s tudásuk miatt. Eredményeik között említi a tanár a Kiskőrösön valamennyi csoportjában elsőre kiérdemelt ezüst minősítést. Ezen a ponton kerül szóba a nyáron tett erdélyi útjuk is. Előzményeként még tavaly októberben jártak Vicében, egy mezőségi faluban a Hagyaték-fesztiválon. Jó kapcsolat alakult ki a szervezőkkel, így a szentesi táncosokat visszahívták egy fellépéssorozatra. Magyardécsén, Sepsiszentgyörgyön és Betlenben mutatkoztak be 16 gyerekkel. A Nagyszüleink öröksége: az örök Magyarország című műsorukat a székely Miatyánk részletével kezdték és a székely himnusszal foglalták keretbe, magyar és erdélyi táncokat egyaránt felvonultattak. Áprilisban viszszavárják őket, akkor szeretnék eltáncolni a vicei legényest. Az oktatótól megtudjuk, az együttesen belül több a lány, de ez nem baj, sőt így helyes. Ugyanis a műsoraik során nekik gyakrabban kell öltözniük, ezért cserélgetik a párokat. Korosztálytól függ, hogy milyen táncokat tanulnak a gyerekek, mondja Ferenc. Népi játékok, mondókák, ugrós táncok alapjaival kezdenek, a nagyobbakkal pedig jelenleg a mezőségi táncokat gyakorolják. Az oktató véleménye szerint a balett mellett a néptáncot a legnehezebb elsajátítani. Sok esetben türelmetlenek a szülők, mivel azonban a néptáncban 2-3 évig tanulják az alapokat, nem tudnak versenyezni a társastánccal, fogalmazza meg Ferenc. Másik problémaként említi, hogy fárasztó a néptánc, és sokan bizony nem szeretnek leizzadni tánc közben. Szükséges az erőnlét, ha egyórás műsort végig akarnak táncolni, rá is dolgoznak lazító, nyújtó, ritmusfejlesztő és tánctechnikai gyakorlatokkal.

A színpadon mindez már örömtánc. Ferenc szerint, aki ezzel a kultúrával megfertőződik, nehezen szabadul tőle. Ezen kívül kialakult egy remek közösség is, a táncos foglalkozások mellett egyéb programokat is szerveznek maguknak. Ilyen volt, amikor Ferencet szülinapján meglepetésszerűen köszöntötték tanítványai, az anyukák-apukák táncos öltözékbe bújva, a gyerekektől ellesett produkciójukkal léptek fel. A szülők azonban nem csak a buliba kapcsolódtak be, mindenhova elkísérik a csemetéket. Ezért például a Jövőnkért kis táncosainak fellépéseire sem buszt szoktak szervezni, hanem autókkal utaznak.

D. J.