Töretlen optimizmussal

A Szentes Városért Emlékéremmel kitüntetett dr. Széchenyiné Csergő Juditot (képünkön) talán be sem kell mutatni - és nem is könnyű feladat - hiszen annyira sokrétű tevékenységéről ismert. A szerteágazó munka az ő esetében az értékek és a természetvédelem szeretete köré összpontosul, s talán megnyerő személyiségének köszönheti, hogy megnyílnak előtte az emberek, ha felhívással fordul hozzájuk valamely nemes ügyben.

Végtelenül örül az október 23-án átvett kitüntetésnek, és úgy gondolja, a munkakörén kívüli tevékenységét, számos civil szervezetben kifejtett munkáját ismerte el a város az emlékéremmel. Azonban a hivatása mellett sem lehet elmenni szó nélkül, minthogy 1960-tól a szentesi kórház laboratóriumában dolgozott. Végig egy helyen, ami az ő fogalmazásában ma már elképzelhetetlen hűséget jelent a munkahelyhez. Szakmai munkájáért részesült korábban miniszteri kitüntetésben, de azt is fontosnak tartja, hogy a járóbeteg szakrendelés lévén szinte az egész város és környékének betegeivel volt alkalma találkozni az évek, pontosan 43 év során. Itt született az ötlet, hogy ne dobják ki a régi gyógyítási eszközöket, a kórház írásos és fotós dokumentumait, hanem azok maradjanak meg az utókor számára. A néhány éve bezárt gyűjteményt szeretnék újra látogathatóvá tenni.

Több mint 20 éve szervezi Csergő Judit azt a baráti kört, melynek itteni tagjai havonta felutaznak Budapestre a Szentesről elszármazottakhoz. Azt mondja, ameddig bírják, fenntartják a kapcsolatot. Közismert állat-és természetvédő munkálkodásáról, olyannyira, hogy legutóbb három felnőtt macskát talált zsákba kötözve a küszöbén "ajándékként". Hajmeresztő történetek hetente lecsapódnak az általa '93-ban alapított szentesi állatvédő egyesület tagjainál, próbálnak gazdát találni minden jószágnak, de ez egyre nehezebb.

Több mint egy évtizede már, hogy dr. Sipos Ferenccel megalapították az Együtt Szentesért Egyesületet, melynek társelnöke mai napig dr. Széc-henyiné Csergő Judit. A főorvos nevét viselő idősek otthona létrehozásában is aktív szerepe volt az egyesületnek. A '70-es évekre nyúlik vissza a Csallány Gábor Múzeumbaráti Kör életre hívása, a ma is létező társaságnak akkor alapító tagja volt beszélgetőtársam. Ezért is örült nagyon, amikor 2003-as nyugdíjba vonulása után a múzeumba mehetett dolgozni. Belemélyedt a Péter-család múltjába, melynek egykori lakóházában olykor még ma is nagy élvezettel tart tárlatvezetést. Vágya újra élővé tenni a polgárházat, a régmúlt felhalmozott anyagát feldolgozni. Az utóbbi évek legnehezebb feladatának tartja Koszta József Kossuth-díjas festőművész földi maradványainak hazahozatalát Lantos Imre kutatása alapján. A Kálvária temetőben azóta is gondozzák a művész és felesége sírját, megemlékeznek az évfordulókról.

Csergő Judit családi örökségként hozta magával a segítő szándékot, az empátiát. Hangsúlyozza, hogy a nehézségeken optimista természete segítette át. Mindkét gyermeke orvosi diplomát szerzett, rájuk, s három unokájára nagy büszkeséggel gondol.

Nem könnyű ennyi mindent összeegyeztetni, nagyon be kell osztani az időt, vallja be. Nem emlékszik, hogy mikor sétált utoljára szabadidejében, vagy üldögélt a kerti padon. Ellenben az bántja, ha valamit nem sikerült elintézni. Ráadásul, amióta látása megromlott, még küzdelmesebb a munka, ám nem hagyja, hogy ez befolyásolja. Csak hát, mint hozzáteszi, ötször ennyit tudna tenni. Mindesetre töretlen optimizmusa azt mondatja vele, amíg egészsége engedi, nem szeretne leállni az aktív életvitellel.

Darók József