Szobrot a történetíró püspöknek!

Kétszáz éve született Horváth Mihály történetíró (V.)

Szoboravató ünnepség (1934)1912 szeptemberében az elkészítendő szobor helyéül az újonnan kialakított, Erzsébet királynéról elnevezett teret jelölték ki. Az előkészítő bizottság egy része márványszobrot szeretett volna, de a többség az időjárás viszontagságainak jobban ellenálló bronzötvény mellett döntött. A következő ülésükön kimondták, hogy a szobrok elkészítésére zárt pályázatot írnak ki. Négy jeles szobrászművészt kértek fel a pályázatra: Markup Bélát, Tóth Istvánt, Szentgyörgyi Istvánt és Kisfaludy Stróbl Zsigmondot. Határidő: 1913. május 1. A szobrok kicsinyített változatai határidőre elkészültek. A zsűri Kisfaludy Stróbl Zsigmond alkotását sorolta az első helyre. A felkérésnek megfelelően a Mester vállalta, hogy a szobrot legkésőbb 1914. október 1-ig elkészíti. A határidő tarthatónak tűnt, hisz az agyagmintákat 1914 júliusában bemutatta, és véglegesítették a szobor helyét is. Ekkor azonban kitört az első világháború, amelynek következtében a szoborállítás hosszú időre elakadt.

Egy szép gesztus azonban történt, amely említést érdemel. 1922-ben a Szentesi M. Kir. Állami Főgimnázium felvette a nagy szülött, Horváth Mihály nevét. (A rangos intézmény azóta is a történetíró-püspök nevét viseli.)

A háború utáni évek továbbra sem kedveztek a szoborállításnak. Ekkoriban pedig már két szoborról volt szó, mivel még a háború előtt kimondták, hogy Horváth Mihály és Kossuth Lajos egészalakos szobrait egyszerre fogják leleplezni. A szobrok alkotói - Kisfaludy Stróbl Zsigmond és Tóth István - az 1920-as évek végén többször jelezték, hogy műveikkel elkészültek, a szobrok szállításra készek. A város azonban egyelőre nem tudta fogadni a régen várt köztéri alkotásokat. Problémaként jelentkezett a Horváth Mihály szobor elhelyezése is, ugyanis időközben (1926-ban) az Erzsébet téren felállították az első világháborús áldozatok emlékművét, Pásztor János szobrászművész alkotását. Kisfaludy 1929 szeptemberében Szentesen járt, hogy új helyet keressen nagyméretű szobrának. Legmegfelelőbbnek a Kossuth tér megyeháza előtti részét találta, amelyet azonban elfoglalt az 1886-ban létesített többszintes díszkút, a város első artézi kútja. Többéves vita kezdődött, ugyanis a szentesiek hevesen tiltakoztak a technikatörténeti emléknek számító főtéri kút elbontása ellen. Végül a kút elbontását kierőszakoló vármegyei álláspont győzött; a főtér egykori ékességét 1934 májusában lebontották, és helyére került Horváth Mihály egészalakos szobra.

A szobrok ünnepélyes leleplezésére 1934. október 21-én került sor a szentesiek sokasága, valamint számos fővárosi és vidéki delegáció részvételével. A megnyitót dr. Csergő Károly alispán tartotta; az ünnepi szónok dr. Lázár Andor igazságügy-miniszter, Szentes országgyűlési képviselője volt. Kossuth Lajos érdemeinek ismertetését követően megemlékezett Kossuth munkatársáról, Horváth Mihályról, a "mély érzésű történettudósról, aki a nemzeti jogok előbbre viteléhez a történettudomány eszközeit és adatait szolgáltatta". A szobrokról a lepel lehullt, s előtűnt a két nagy hazafi bronzalakja. "Boruljunk le lélekben a szobrok előtt - folytatta a miniszter. - Fogadjuk meg, ne hangosan, hanem mélységes mély fogadalommal, hogy hazánkat mindig úgy fogjuk szeretni, hogy többre becsüljük önmagunknál. Csak az alkalmas vezetésre, csak az a férfiú vagy társadalmi osztály képes a hatalmat kezében tartani, amely ezt a hatalmat a mások javára szolgálja."

A szobrokra számos koszorú került. Horváth Mihály szobránál koszorút helyezett el a képviselőház, a felsőház, a vármegye, a város, Csanád vármegye, Fábián és Magyartés községek, a reálgimnázium, a szentesi 48-as körök és gazdakörök, a Kereskedők Egylete, a Bajtársi Szövetség, valamint a Horváth család megjelent kilenc tagja, köztük Horváth Mihály egyetemi tanár, dr. Horváth Boldizsár budapesti főorvos és Horváth Lajos főintéző. A jól sikerült, méltóságteljes ünnepségről a helyi lapokon kívül részletesen beszámolt a Kunszentmártoni Híradó, a fővárosi Újság, a Budapesti Hírlap és a Képes Pesti Hírlap.

Ma már nincs meg Horváth Mihály szülőháza, de emléktáblája és domborműve van a róla elnevezett utca sarkán, amelyet Borsos Miklós szobrászművész készített 1981-ben.

Amint látható, az elődeink gondoskodtak arról, hogy Horváth Mihály emléke ne merüljön feledésbe. A mai szentesiek kötelessége, hogy megóvják ezeket a köztéri alkotásokat, és gondjuk legyen arra, hogy időnként friss koszorú és virág kerüljön nagy szülöttünk emlékhelyeire.

Labádi Lajos