Minden év egyik sarkalatos pontja a családban, hogy a feltöltődést, a regenerálódást vajon hogyan oldják meg. Mit csináljanak az iskoláskorú gyerekkel nyáron, hol tud pihenni, kikapcsolódni a szülő, mi a fontossági sorrend a mai gazdasági helyzetben?, stb. Eldönteni külföld vagy Magyarország, hol kapom a legjobb és legtöbb szolgáltatást a pénzemért?
Manapság a családok közel fele nem is gondolkozik nyaraláson, sem külföldön, sem Magyarországon, egyszerűen nem engedhetik meg maguknak. Megszűntek a vállalati, szakszervezeti üdültetések, üdülők, és egyre nagyobb azon gyerekeknek a száma, akik még nem látták a Balatont - csak képen.
Egy átlagos család - akit nem sújtanak a kölcsönök, a hitelek, és van lehetősége félretenni egy kis pénzt -, két iskoláskorú gyerekkel, több közvélemény-kutató szerint - nagyon alsóhangon - kb. 100-120 ezer forintot tud elkölteni egyhetes vagy 10 napos belföldi vízparti üdülésre, és ebben semmi luxust nem kapnak. Szinte csak az utazásra, a szállásköltségre, és egy nagyon szerény étkezésre futja. Ha saját maguk főznek, ez már egy kicsit rontja a család hangulatát, hiszen a bevásárlás, a főzés, a mosogatás valakinek elveszi az idejét. Ilyenkor jutnak eszünkbe azok a rokonok, ismerősök, akik rendelkeznek szálláshellyel, de a strandbelépők - hacsak nincs szabad-strand a környéken -, a csúszdák, játékok, vagy egy esti séta a "korzón". Évekkel ezelőtt divat volt azt mondani, hogy "én csak külföldre járok, mert itthon kosz van, nincs semmi látnivaló, ráadásul drága, és a magyarokat semmibe se veszik". A Balaton elhanyagolt, szemetes, szinte fertőzött vizű volt. A magyar fürdőhelyekre évtizedekig nem fordítottak semmit, nem fejlesztettek. Volt egy kimeszelt medence, amiben több napig, esetleg hétig sem cseréltek vizet, nem voltak játszó- vagy sportolási lehetőségek. Ezek mára már megszűnőben vannak, és olyan települések váltak ország- vagy Európa hírű fürdőhellyé, amelyekről korábban az sem tudtuk, hogy léteznek.
A mi kis városunkban is elindult valami, bár mintha kissé lekéstünk volna a "robogó vonatról", amit a fürdő-, gyógy- és sportturizmus jelent. De nincs még minden veszve, hiszen vannak állomások az út mellett, vannak elágazások és rövidebb utak két pont között, és még utolérhetjük a szerelvényt, ha álmainkat, elérhető terveinket a megfelelő határozottsággal végigvisszük. Lehet összedolgozni akár más településekkel is. Személyes tapasztalatom volt, hogy a Körös-toroki kempingben sátorozó gyerekek reggel átjöttek Szentesre, a strandra csúszdázni, a biztonságos medencékben pancsolni, úszni és délután - gyalog a gáton - vissza Csongrádra. Pedig ott is létesült már homokos strandfoci-pálya, bitumenezett lábteniszpálya, a gyerekeknek kalandpark.
A legfontosabb talán az árban és szolgáltatásban megfelelő szálláslehetőség. Ebben már rengeteg választék van a kempingtől a sokcsillagos szállodákig. Sokan biztosítanak sportolási lehetőséget például tenisz-, strandfoci-, röplabda-, tollaslabda pályákat, mini-golfot, vízi biciklit, vitorlást, szörföt, csúszdát vagy az élményfürdőt, a gyerekjátékok rengeteg variációját.
Míg az utazás, a szállás és a szabadidős programok viszonylag elfogadható árakat tartalmaznak, illetve az ember csak oda megy be, amit meg is tud fizetni, addig a vendéglátói szolgáltatás már hagy kívánni valót maga után. Nemcsak az árak, hanem sokszor a tisztaság, az udvariasság, a kiszolgálás minősége, stb. Sokan még most is azt az elvet vallják, hogy a vendég van a büfésért, vagy a pincérért, pedig ez fordítva igaz! Láttam olyan büfét, ahol több napja nem volt öszszesöprögetve, az asztal letörölve. Strandon, vagy a tó melletti büfében olyan árakkal találkozunk, mint egy sokcsillagos étteremben. Egy korsó csapolt sör 350-600 forint. Ráadásul ezek már 4 decis korsók, de a legtöbb helyen fehér műanyag poharak. Egy szendvics 300- 400, egy palacsinta 200, 1 gömb fagyi 130-150 forint. A boltban kapható 40 forintos (literje) ásványvizet 100-150 forintért mérik decinként. Sok nyaraló számára érthetetlen, hogy miért kell egy ilyen helyen a bolti árak többszöröséért kínálni az üdítőket, vagy a szeszesitalokat. Nem véletlen, hogy a strandolók a Balatonon és Csongrádon is hűtőtáskával mennek a partra. A vendéglátós meg panaszkodik, hogy nincs forgalma.
Fontos nekünk, hogy hova menjünk nyaralni, megengedhetjük-e magunknak? Vagy a másik oldal, hogy ide jöjjenek mások nyaralni, tudjuk őket illően fogadni?
Hurrá. Vagy mégse?!
Garai Sz. Imre