Kell-e a megye? (2)

Az utóbbi hetekben, hónapokban egyre több vitáról hallani, úgy szakmai, mint politikai körökben a megyék létjogosultságáról. Egyáltalán kell-e a megye? - teszik fel a kérdést a téma kutatói. A közigazgatási reform kapcsán fölmerült az, hogy mint közigazgatási egységet, hatóságot ki lehetne iktatni, és nagyobb regionális egységekre áttérni. Labádi Lajossal, a szentesi levéltár vezetőjével történeti aspektusból próbáljuk végigkísérni a vármegyék szerepét, történetét.

- Az alispánokat (viceispán), akik a vármegye elsőszámú tisztviselőinek számítottak, s hivatalfőnökként irányították a vármegyei tisztikart, előbb hat, majd később tíz évre választották; szemben a főispánokkal, akiket a belügyminiszter előterjesztésére az uralkodó nevezett ki, s akik adott esetben együtt buktak a kormánnyal - mondja a levéltár-igazgató. - A vármegyék ún. külső tisztviselői voltak a szolgabírák és az esküdtek, akik a megyeszékhelytől távolabb eső területeken képviselték a megyei hatóságot. Idővel a vármegyék területét kisebb területi egységekre osztották; tulajdonképpen így alakultak ki a járások, élükön a főszolgabírókkal. Csongrád vármegyében először két járásról - a Tiszán túliról és Tiszán inneniről - beszélhetünk, majd később négy járásra osztották a megyét: szentesi, vásárhelyi, szegedi, csongrádi.

- Tehát a járás területén a főszolgabíró volt az első számú vezető?

- Így igaz. Munkáját egy alszolgabíró, egy esküdt és meghatározott számú pandúr, később csendbiztos segítette. Jogköre kiterjedt a közigazgatási és kihágási ügyekre, sőt bizonyos bűnügyekben elsőfokú bíróságként ítélkezhetett. Vagyis a korai időkben a vármegye nemcsak a közigazgatást fogta öszsze, hanem az igazságszolgáltatást is ellátta a megye területén. A jobbágyok vonatkozásában az úriszékek ítélkezhettek; a nemesek ügyeiben első szinten a szolgabíró (judex nobilium), vagy az alispán bírósága, feljebbviteli fóruma pedig a megyei törvényszék, a sedria (sedes judiciaria) volt, amelynek tagjait, a táblabírákat részben a nemesi közgyűlés választotta, részben a főispán nevezte ki. A korai időkben a sedriának még pallosjoga is volt, vagyis halálos ítéletet hozhatott, végrehajthatott, tömlöcbe zárathatta, megbotoztathatta az elitéltet stb. Majd csak jóval később történik meg, hogy a főbenjáró ügyeket kiveszik a megyei törvényszék hatásköréből.

- Hogyan ment végbe a törvényhozás, a jogalkotás?

- A törvényhozás két szinten folyt. A vármegye nemesei az egész korai időktől küldhettek követeket az országgyűlésbe. A követeket a nemesi közgyűlés látta el utasításokkal, vagyis tételesen meghatározták, hogy a diétán mit képviseljen. A végzett munkáról rendszeresen be kellett számolniuk a megye nemesei előtt. Amennyiben nem tettek eleget az utasításoknak, a nemesi közgyűlés leválthatta, visszahívhatta a renitenskedő követeket. A megye tulajdonképpen a törvények hatósága volt. Ami azt jelentette, hogy a király által szentesített törvényeket kihirdette és végrehajtatta az adott megyében. Viszont a nemesi vármegyének joga volt arra is, hogy ha egy törvényt alkotmányellenesnek minősített, akkor azt félretegye, s ne hirdesse ki. Követein keresztül tiltakozást nyújthattak be, új törvényhozást kérhettek. A nemesi vármegye területén önálló szabályrendeleteket (statútumokat) alkothatott, a településekre és lakosaira kötelező érvényű intézkedéseket hozhatott. Mindebből látható, hogy a korai, klasszikus vármegyéknek rendkívül kiterjedt hatásköre volt, mondhatni államot képeztek az államban. Az úgynevezett "Ellenállási záradék" értelmében, ha alkotmányellenesnek véltek egy uralkodói utasítást, ellenállhattak a király parancsának, s gyakorlatilag megbéníthatták az államigazgatás rendjét. Nem véletlen, hogy évszázadokon át éberen őrizték vármegyéjük széles autonóm vívmányait.

- Tanulmányainkból tudjuk, hogy mindezt a 18. századig tehették meg.

- Tulajdonképpen II. József idején, az 1780-as években történtek az első, a nemesi vármegye hatáskörét csorbító intézkedések. Ismert, hogy a "kalapos király" szerette volna a magyar vármegyei rendszert fölszámolni. A szomszédos országok - így Ausztria és Németország - ez időben nagyobb kiterjedésű tartományokra, fejedelemségekre tagolódott. A magyar vármegyerendszer igencsak egyedinek számított az akkori Európában, de már a korábbi évszázadokban is. II. József megpróbálta Magyarországot tartományokra osztani, s közvetlenül Bécsből irányítani. Tíz tartományt hozott létre, mesterségesen összevonva több vármegyét egy tartományba, s élükre királyi biztosokat nevezett ki. Amint ismert, halála előtt visszavonta a centralizációt szolgáló közigazgatási rendeleteit is, mivel azok a vármegyék ellenállása miatt végrehajthatatlannak bizonyultak.

- Tehát a régi nemesi vármegye tovább működött.

- Komolyabb változások csak 1848-ban következnek be, amikor is népképviseleti alapra helyezték a megyei és az országgyűlési választások rendjét. Ezzel a megyei nemesség és hatósága két komoly vívmányát, kiváltságát vesztette el. Ettől kezdve már nem beszélhetünk nemesi közgyűlésről, a megyegyűlés ugyanis a vármegye valamennyi lakosának a fórumává vált. Megszűnt a nemesség ama kiváltsága is, hogy saját követeket küldjön az országgyűlésbe, vagyis közvetlenül beleszóljon a törvényalkotásba. A megye városai és községei önálló követküldési jogot nyertek, képviselőiket pedig közvetlenül, népképviseleti alapon választhatták meg. A 48-as törvények értelmében Csongrád megye városai - Vásárhely, Szentes és Csongrád - egy-egy képviselőt, a megye többi községe együtt két országgyűlési képviselőt választhatott. Ettől kezdve a volt feudáliskori vármegyék széleskörű hatalma, hatásköre rohamosan zsugorodni kezdett.

(folytatjuk)