Igaz, hogy egy nyugdíjas klub feladatai egész évre már úgy alakulnak, hogy számolunk az "idővel"! De ha közben kapunk egy csodálatos meghívást, azt nem tudjuk "kihagyni"!
Így történt ez, amikor múzeumunk meghívására meghallgattuk Csigéné Erzsike kolléganőnk remek előadását Birinyi József zenészről, életéről és munkásságáról. Megnézhettünk egy felvételt is Lantos Imre előadásával, majd megtekinthettük a "Népi hangszerkiállítást" a Dél-Alföld népi hangszereiről. Itt élő előadásban művészi színvonalon meghallgathattuk Mélykútiné hangulatos citera bemutatóját.
"A magyar népzene az egész magyarság lelkének tükre"- írta Kodály Zoltán, és így azt is láthattuk, hogy milyen fontos helyet foglaltak el ezek a hangszerek a magyar nép zenei életében. A falusi zenészek között az egyszerű típusok terjedtek el, amelyeket el lehetett könnyen készíteni, és ezek az ősi foglalkozású pásztorok között maradtak fenn. A hangszerkutatás, a népdalgyűjtés, a népzene vizsgálata Bartók Béla és Kodály Zoltán nevéhez fűződik. Ilyenek a nyenyere, a tekerő, amely Szerényi Dániel nevéhez kapcsolódik, és ez leggyakrabban a klarinéttal szólalt meg. Legjelentősebb volt talán a duda, elődje a nádsíp, vagy nádduda, de láttunk köcsögdudát és más hangszereket is. A bemutatókról mindig friss és szép élményekkel gazdagodva távozunk, és ezért köszönetünket fejezzük ki a szervezőknek, a meghívóknak!
De Mátéffy Zoltán hűsége klubunkhoz szintén köszönetet érdemel, aki ebben az évben megszervezte nekünk ezt az egynapos gödöllői kirándulást, így sokan újra gyönyörködhettünk a kastélyban és a város múzeumában.
Szorosan kapcsolódnak ezek a kirándulások, mert a múlt, a hagyományőrzés olyan szép példáival találkozhatunk, amelyeket tovább is meg kell őrizni. Mi csak azt ígérhetjük, hogy a jelenben megcsodáljuk még ezeket az értékeket a múltból, amelyeket csodálatos emberek őriznek, és hogy mi ezeket megtehetjük. Nekik köszönjük!
Igen, újra elmúlt egy esztendő! Vége lassan ennek a "tanévnek", a hónap végén még Mészáros doktor úr lesz vendégünk, hogy elmondja, hogyan vigyázzunk egészségünkre, hogy megérjük még a következő esztendőt is. A jövő hónapban pedig már minket, volt pedagógusokat is ünnepelnek. Mi pedig minden hó végi szerdán várjuk körünkbe az új nyugdíjasokat.
Öröm, hogy bármerre megyünk, régi volt tanítványainkkal találkozunk akik bennünket megismernek és szeretettel köszöntenek. Egy pedagógusnak nincs ennél nagyobb ajándék!
Murvai Gáborné
Dr. Magyar Jánosné