Kell-e a megye?

Az utóbbi hetekben, hónapokban egyre több vitáról hallani, úgy szakmai, mint politikai körökben a megyék létjogosultságáról. Egyáltalán kell-e a megye?, teszik fel a kérdést a téma kutatói. A közigazgatási reform kapcsán fölmerült az, hogy mint közigazgatási egységet, ki lehetne iktatni, és nagyobb regionális egységekre áttérni.

Hallgatva a vitát, ki ellene, ki mellette szól. Utóbbi esetben legföljebb tradicionális érveket tudnak felhozni, mondván, már István korában is létrejött a vármegye, hogyan nézne az ki, ha a több mint ezeréves vármegyét megszüntetnék. Labádi Lajossal, a szentesi levéltár vezetőjével történeti aspektusból próbáljuk végigkísérni a vármegyék szerepét, történetét.

- A szálak I. Istvánig vezethetők vissza - mondja az igazgató. - Az államalapítás kezdetekor István koronázása után hozzálátott a közigazgatási berendezkedés kialakításához. Mivel az akkori királyság kiterjedése igen nagy volt, sokszorosa a mai ország területének, meg kellett szervezni, hogy egy nagykiterjedésű területen egyfajta központi akarat, adott esetben a király akarata érvényesüljön. Szükségesek voltak a különböző közigazgatási tagolódások. Elmondhatjuk, hogy az ország ekkor még tulajdonképpen a magyar király tulajdona.

- Hogyan értelmezzük ez idő tájt a megyéket?

- Van egy vár, általában királyi vár, és annak a mezsgyéje, a várat körbefogó terület. Ebben a várban voltak a királyi szolgák, várkatonák, várjobbágyok, akik tulajdonképpen a király és a királyi udvar ellátására szolgáltak. A vármegyének nevezett egységek, a 11. századtól úgynevezett királyi vármegyék behálózták az országot. Élükön ott állnak a várispánok, főispánok, és a területet ők kormányozzák a király nevében. Ismereteink szerint István idejében negyvenegynehány megye alakult ki. Később, a történelem folyamán a megyék száma változott, idejét tekintve leghoszszabban 63 vármegyéről beszélünk, de ha hozzáadjuk a részeket, a szlovén és horvátországi megyéket, velük együtt 71 vármegyéje volt az úgynevezett Nagy-Magyarországnak. A 63 magyar megye mellett voltak más nevű vidékek, kiváltságos területek, székek, egyéb közigazgatási egységek, melyek tulajdonképpen csak az 1870-es években lettek a megye rangjára emelve, és egységesen ettől az időponttól lehet vármegyékről beszélni.

- Mekkora kiterjedésű volt egy-egy vármegye?

- Változó. Egy megyéhez általában 10-30-40 falu tartozott és egy királyi vár. Aztán később egyre inkább a helyben lakó nemességnek válik hatóságává a megye, ugyanis adományokat oszt. Így a 13. század második felére kialakul a magyar nemesség, ez időre ugyanis a királyi vagyon jelentősen elosztódott, a királynak tulajdonképpen beszűkült a családi tulajdona. A nemességnél ezek megmaradtak, és a vidéki várak környéki falvak, birtokok már a vidéki nemesség, a kiváltsághoz jutott réteg birtokába kerültek át. És a vármegye, mint közigazgatási egység, átmegy a nemesség intézményévé.

- Tanulmányainkból tudjuk, a tatárjárás utáni időszaktól már nemesi vármegyékről beszélünk.

- Ettől kezdve figyelhető meg a magyar történelemben a klasszikus megyei hatóság jogkörének kiteljesedése, a magyar vármegye egyre inkább a magyar közigazgatási egység alapjává válik. (Kora középkor, középkor.) El lehet mondani, hogy a magyar királyságon belül ahány megye, az egy-egy kis birodalom. Egyre több jogosítványt kaptak. Az akkori vármegye hatásköre, feladatköre, jogköre kiterjedt a közigazgatás minden ágára, a jogszolgáltatás, több szempontból a jogalkotás területére is. Az adott vármegye nemessége megválasztotta saját tisztikarát, egyedül a főispánt nevezte ki a király, a helyettesének számító alispánt már a nemesség választotta. A főispán a király embere, a király érdekeit képviselte, a nemességet pedig az alispán fogja össze. A nemesség nagy vívmánya, hogy az alispánt már a nemesség választja. Ők is válthatták le.

Lovas József