Utoljára ültek a padokba

A múlt héten a szentesi középiskolákban több mint négyszáz diák búcsúzott az alma matertől és társaiktól. A végzősöket kedves iskolatársak, barátok, családtagok, ismerősök kísérték az érettségi előtti utolsó útjukon, melyben az öröm és a vizsgától való félelem egyaránt helyt kapott. Az utolsó csengőszó csütörtökön és szombaton hangzott el a város öt középiskolájában, jelezve, hogy a maturánsokra még vár egy utolsó próbatétel, hiszen a padokban számot kell adniuk eddig megszerzett tudásukról.

Ehhez a próbatételhez és további életükhöz kaptak bíztatást útravalóul igazgatóiktól a diákok városszerte, úgy ahogyan a Horváth Mihály Gimnáziumban is. H. Szabó Réka igazgatónő beszédében kiemelte: ünnep a ballagás napja, mégis könynyesek a szemek, mert nehéz belegondolni abba, hogy az a 4-5-6 év, amit az intézmény falai között a maturánsok eltöltöttek, hirtelen véget ér. Minden teremhez, folyosóhoz, eldugott sarokhoz fűződik egy-egy szép emlék, s az itt eltöltött évek összekötik az társaságot. Bár időközben sok dolog megváltozott, de az a szeretet, ami körülveszi a végzősöket, az aggodalom, amit éreznek a tanárok jövőjük miatt, az nem. A történések nyomot hagytak mindenkiben, és nem fogja senki elfelejteni a másikat. H. Szabó Réka hangsúlyozta, hogy büszke mindenki a végzős osztályokra. A 13. N osztályra, amely egyedülálló az iskola történetében, s melynek tagjai megállták a helyüket, úgy ahogyan majd az életben is. A 12. A osztályra, benne 36 különböző egyéniséggel, akik igazi közösséggé kovácsolódtak. A bésekre, akik az évfolyam legjobb tanulmányi eredményét érték el, és melynek diákjai nagyon sokoldalúak. A cé-sekre, akik sokszínű társaságként érkeztek az iskolába és kisebb kalamajkák után az utolsó tanévre igazi osztályközösséggé kovácsolódtak. Az irodalmi-drámai tagozat végzőseire, akik a közösségre hagyják a számtalan, nagy sikert aratott darab emlékét. És természetesen a legkitartóbb osztályra, a gésekre, akik hat éven keresztül koptatták az iskola padjait. Tagjai minden feladatban helytálló, terelhető gyermekek, akik egyéni szabadságuk határát is figyelembe veszik.

Az igazgatónő végül felhívta a Horváth Mihály Gimnázium végzőseinek figyelmét:

Ne feledjétek, visszavárunk benneteket!