Csodára van szükségünk

Bereményi Géza a filmklubban

Mai magyar filmek hetét rendezték a városi könyvtárban az elmúlt napokban. A Kiss Bálint Médiaműhely szokásos keddi filmklubja ezúttal rendhagyó volt, hiszen a vetített alkotás író-rendezője is jelen volt, a Kossuth-díjas Bereményi Géza.

A sokoldalú művészt ismerhetjük Cseh Tamás dalszövegszerzőjeként, s olyan filmek fűződnek nevéhez, mint íróként a Megáll az idő, rendezőként az Eldorádó, a Hídember vagy a Régimódi történet. A közönségtalálkozó Karikó-Tóth Tibor fejében fogalmazódott meg, aki nemrég részt vett egy filmrendezői akadémián, ahol többek között még találkozhatott az azóta elhunyt Bacsó Péterrel is. A kurzus egyik tanárát meginvitálta az általa vezetett könyvtári filmklubba, s Bereményi nem csak premier előtti, Irodalom című tévéfilmjét hozta Szentesre, de annak eredetijét, egy korai novelláját is felolvasta a széksorokat teljesen megtöltő közönségnek.

Az írásmű 23 éves korában született, s 63 évesen adaptálta tévéképernyőre, Törőcsik Marival a női főszerepben. Mint az alkotótól megtudtuk, a Magyar Mozgókép Alapítvány és a Magyar Televízió pályázatára készült a forgatókönyv. A kritérium szerint kortárs szerző művét kellett feldolgozni, Bereményi úgy gondolta, saját magától választ alapanyagot. Az alaptörténet egy "induló tehetségről" szól, aki novellaírással próbálkozik, haldokló nagyanyját belehelyezi a képzelete szülte kémtörténetbe, s elhiteti a beteggel, hogy már hatalmas pénzeket keres az írással, mi több: ő írta a Nyomorultakat.

A filmváltozatban feltűnik még egy Kossuth-díjas művész, a szentesieknek különösen kedves Gáspár Sándor személyében. Az egyórás tévéfilm vetítése után elsőként arra keresett választ Karikó-Tóth Tibor, a rendező beszélgetőtársa, vajon mi az a stáblistán olvasható "viharbrigád", amelynek tagja a Szegvárról indult író, Grecsó Krisztián. Bereményi elmondta: egy dramaturg csapatról van szó, akik minden forgatókönyvet elolvasnak, s ezek a szaktanácsadók tettek javaslatot Sándor Pálnak, a Hunnia filmstúdió vezetőjének az Irodalom elfogadására. A rendező azt is elárulta, mire figyelt fel és mit változtatott meg negyven évvel később, ő, mint öreg profi az egykori fiatal novellista munkájában. Visszaemlékezett, hogy a történet hőséhez hasonlóan ő is elidegenedett a családjától, emiatt lelkifurdalása támadt, erre azonban csak újra olvasva a művet jött rá, éretten szükségét érezte megmutatni a filmváltozatban. Az írás akkoriban terápia volt Bereményi lelki bajaira, általa társakat talált, kiírhatta magából, ami bántotta, az írás volt az ő "csodakancája", ahogy fogalmazott. A kancával legújabb munkájára utalt: ugyanis Koltai Lajos operatőr-rendező, a Sorstalanság rendezője azzal kereste meg, írjon forgatókönyvet Kincsem, a legendás versenyló történetéről. Azt is kifejtette, hogyan lehet egy egyébként unalmas sztoriból (az 54 versenyéből mindet megnyerő csodalóról) érdekes filmet csinálni. Őt az foglalkoztatja, hogy egy csoda hogyan változtatja meg a lovat körülvevő emberek életét. Csodára van szükségünk, ez a lényeg, sommázta Bereményi.

Darók József