Németh Anikó

Hogy van mostanában.?

Elfoglalt táncpedagógussá nőtte ki magátKönnyek után ma már inkább mosolyog az egykori sikeres táncos, Németh Anikó. Abba kellett hagynia a versenytáncot, éppen, amikor párjával, László Csabával pályafutásuk legszebb eredményeit érték el. Tíztáncban az addigi legjobb magyar helyezésként világbajnoki 10-ek voltak, s a városi emlékérmet is kiérdemelték a Szilver TSE tízszeres magyar bajnokaiként. Azonban a 27 éves Anikónak azóta is a tánc teszi ki az életét: sikeres és elfoglalt táncpedagógussá nőtte ki magát. Nem okoz már gondot számára, amikor múltidézésre kérjük.

- 2001. december 8-án hagytam abba a versenyzést, éppen Szentesen volt tíztánc ranglista-verseny, természetesen megnyertük. Tulajdonképpen a pályám csúcsán hagytam abba, de nem én döntöttem így, hanem, sajnos, nagyon sok egészségügyi problémám volt. Több orvost is megjártunk, külföldön is voltunk, s azt tanácsolták, mihamarabb hagyjam abba, mert ha ugyanilyen intenzitással folytatom, 2 év múlva akár tolókocsi is lehet belőle. Még majdnem egy évig gyűrtem, de be kellett látnom, Csaba sem tud úgy haladni, ahogy szeretne, - idézi fel Anikó.

- Összetett volt a baj, a lábfejemről indult egy erős gyulladás, ami átterjedt az ízületeimre, a térdemre, csípőmre, hátamra. Nem tudtam edzeni, iszonyatos fájdalmaim voltak, már az edzések alatt is fájdalomcsillapító injekciókat kaptam. Többször becsípődött a hátam, lehet, hogy idegi alapon, hiszen belülről is őrlődtem amiatt, hogy nem tudtam teljesíteni. Ez éveken keresztül így ment, csak a szűk család tudott róla. Próbáltam úszni, relaxálni, nagyon sokat segített Szirbikné Rózsa, akihez autogén tréningre jártam.

- Jó 3-4 év kellett, amikor már jó érzéssel tudtam nézni Csabát és akkori párját. Akkor kezdték Szentesen rendezni a magyar bajnokságokat, s az is fájó pontom volt, hogy hazai közönség előtt azt nem tudtam nyerni. Sokáig bennem volt, hogy ha minden rendbe jön, újrakezdem, de mai napig küzdök a fájdalommal tanítás közben is. Amikor abbahagytam, már évek óta tanítottam a kis versenyzőimet, s bennük találtam meg magamat: ha sikeresek voltak, az nekem is sikerélményt jelentett.

Rendkívül elfoglalt, reggel 8-kor kezd alapfokú művészeti iskolákban, és a Szilverben, s este 9-re végez. Sokat ingázik, előfordul, hogy Bács-Kiskun-Szolnok megyében indul a napja, s nagy kört ír le Csongrád megyéig. - Most a formációs csapatot készítjük fel a hétvégi magyar bajnokságra Szatmári-Nagy Szilviával és Csabával, és címvédőként, új koreográfiával nagy reményekkel megyünk Debrecenbe. Sorozatban minden hétvégén volt valamilyen országos bajnokság, ahova tudtam, mentem a gyerekkel, sokat jelent, hogy ott vagyok. Pontozóbíróként is részt szoktam venni versenyeken.

Fizikailag most picit nehezebben bírja, mert hetek óta nemigen pihent, vallja be. - Pedig az évek alatt már rá kellett volna jönnöm, hogy nem vagyok olyan, mint például Csaba, aki nyomja ezerrel, és majd szerintem nyugdíjas korában pihen. Nekem szükségem van regenerálódási időre, de mindig első a tánc, a gyerekek, nem tudok nemet mondani.

Csabával nem csak a parketten alkottak egy párt, s már lassan tíz éve együtt vannak, öt éve összeköltöztek. Mik a terveik? - intézzük a kérdést Anikóhoz.

- 2006 decemberében megkérte a kezemet. Azóta.? Majd lesz esküvő is, baba is. Ő mindenképpen szeretne részt venni a nevelésében, de most van, amikor 10 napig sincs itthon. Szerintem úgy 2-3 év múlva beindulhat a házasélet, addig még így egymás mellett tesszük a dolgunkat.

Darók József