Meghasonultam önmagammal. Március 13-án 22 órától március 14-én éjszaka 2 óráig tartózkodtam a kórház belgyógyászati osztályán az egyik családtagom mellett. Az osztályon dolgozott egy ügyeletes orvos és kettő ápolónő. Ügyeleti időben hat beteget kellett átvenni a sürgősségi osztályról. Hétvége volt. Az orvosnőnek összesen 86 betegért kellett felelnie és ellátnia. Belgyógyászati, fertőző és onkológiai osztály, melyek pavilonrendszerben működnek. Egyik épületből a másik épületbe kell menni probléma esetén.
A belgyógyászati osztálynál maradva elemezzük a következő tényállást. A kettő ápolónő és az ügyeletes orvos megállás nélkül dolgozott. Mire volt idejük? - Az életmentésre, ínfúziók adására, vérzéscsillapításra, oxigén adására, nem is beszélve a rengeteg adminisztrációról. A már esetleg napok óta az osztályon kezelt beteget, kérdezem? Mikor lett volna idejük megitatni, a személyi higiénét biztosítani, figyelni a tüneteiket, látogatni őket a kórtermekben, tudnak e pihenni, van-e fájdalmuk. A verbális (szóbeli kommunikációra) esélye sincs a betegnek. Olvasom a Szentesi Élet március 20-án megjelent számában a következőket. Van, aki látja az alagút végét. "A menedzsment küldetéstudatát", "a fenntartó bőkezűségét".
Ami ebből a nyilatkozatból elfogadható: "létszámleépítésben eljutottunk a határig, ebben már nincs tartalék." Egy olyan gyógyító intézményben, ahol a dolgozói létszám nem biztosított, ott az alagút végét nem látni lehet, csak az alagútban eltévedni.
Nézzük a menedzsmentet. A menedzsment emberi erőforrás nélkül nem működik. Lehet ez energia, áfa, eszközbeszerzés. Műtőblokkot is kell építeni, de ki fog operálni? Lesz-e orvosi, műtősnői létszám? Nézzük meg az étkezés menedzsmentjét. A jelenlegi étel minősége és mennyisége lassan a népkonyhai kalóriát sem éri el. A kórházi betegnek az egészségügyi törvény értelmében, napi háromszori, illetve gyakran ötszöri ékezésre van szüksége például cukorbeteg vagy alultáplált betegek részére, nem beszélve egyéb speciális diétás étrendről.
A menedzsment végrehajtására és fejlesztésére van javaslatom: (1.) Orvosi létszám bővítése. (2.) Az ápolónőképzést vissza kell állítani szentes városban, fel kell venni a kapcsolatot a középiskolákkal, fejleszteni a tanulók kompetenciáját. Szentes városban van "háttér" a felnőtt ápoló képzésre. Kiváló oktatókkal és terephelyekkel rendelkezünk. Kórház, szociális alap- és szakellátás, családsegítő és gyermekjóléti szolgálat, hajléktalan ellátás. (3.) A szociális gondozó és ápoló végzettségű szakemberek a törvények értelmében ápolási asszisztensként dolgozhatnak kórházban. Felnőtt szakápolói szak-mai teendőket nem láthatnak el. (4.) A diplomás ápolónőknek esélyt kell adni a tanulásra, tanulmányi szerződés mellett. (5.) A többlépcsős ápolás ad lehetőséget az ápolásra, a minőségi betegellátásra.
Szentes város kórháza évtizedeken keresztül híres volt, jelenleg is úgy tudom, kiemelt kórházi kategóriába van sorolva. Városunkban működik a légi mentés is. Fogjunk össze városunk kórházának megmentésére. A szakdolgozók képzésére. Az utolsó pillanatban vagyunk. "Vészhelyzet van". A legfőbb érték az ember, közös a felelősségünk. Ne a politikai csatározások döntsék el a jövőnket. Köszönjük meg azoknak az embertársainknak a segítséget, akik tettek és jelenleg is tesznek a kórház fejlesztése érdekében, a törvényhozás területén és azon kívül is.
Tisztelt szentesi Hölgyek és Urak, Pedagógusok és egyéb szakemberek, Civil szervezetek kérem Önöket, hogy ne járuljanak hozzá tovább az emberi erőforrások csökkentéséhez! Ki fog rajtunk segíteni? Elsősorban az orvosok, ápolónők és a technikai személyzet. Ne feledjük "a 24. órában vagyunk". Ne veszítse el az egészségügyi rendszerünk a még pislogó szakmai, etikai értékrendjét.
Tisztelettel:
Szebellédi Anna