2009. március 13.

A 40 éves Kaláka

Olyan gyorsan változik körülöttünk a világ, hogy alig győzzük követni. Ami negyedszázada evidencia volt, ma istenkísértés, ugyan-akkor gyakori, hogy a tegnap kimondott szavak igazát ma hiába keressük. A sűrűn pergő időben magunk is változunk. A Kaláka együttes dalban feltett, klasszikus kérdésére például ("nálatok laknak-e állatok?") már nem a teknőseink jutnak az eszembe, hanem az egyik szomszédunk, a házból.

Apropó, Kaláka! Itt meg kell állnunk egy pillanatra, hiszen rábukkantunk egy biztos pontra, generációk gyermek- és felnőttkorának meghatározó, értékteremtő muzsikusaira. Ki ne emlékezne, hogy volt egy fakatona, és hogy mit csinált a harmadik pelikán? Hogy mást ne mondjak, hozott egy Kossuth-díjat, még ha az ominózus dalban ez nincs is benne.

A legrangosabb elismerés negyven év kitartó és egyenletesen nívós munkájának az eredménye. Az idő tehát a Gryllus-fivérek és társaik felett is eljárt. Megszaporodtak a fejeken az ősz hajszálak, ám a "kortünet" ennyiben kb. ki is merült. A többszólamú, jellegzetes Kaláka-vokálok ma is kristálytisztán csengenek. Nem kopott meg a zenekari tagok sokoldalú hangszeres tudása (sőt), és nem hagyott alább a játékkedvük, szemernyit sem. Egyre inkább érezhető a törekvésük "A teljesség felé" (ami egyébként a Kaláka által feldolgozott, lemezen megjelent Weöres Sándor-művek egyike). Az irodalom pedig, mint inspirációs forrás kimeríthetetlennek látszik.

Saját kiadójuk lévén, nincs akadálya annak, hogy kedvük szerint vegyenek fel újabbnál újabb lemezeket. A koncertjeiken azonban szívesen játszanak régi dalokat is. Március 20-án, pénteken 19 órai kezdettel afféle Kaláka best of-ra számíthatunk: sok, jól ismert énekelt versre, és lenyűgöző zenei teljesítményre. A Kaláka szentesi, zeneiskolás fellépése kihagyhatatlan alkalom, kicsiknek és nagyoknak egyaránt!

Délelőtt a csapat (amelynek egykor a színművész Mikó István is teljes jogú tagja volt) ugyanott gyermekműsort ad óvodásoknak. Az előadás a szülők számára is minden bizonnyal maradandó élményt nyújt majd.

Olasz Sándor