A születésed a legroszszabb időpontra esett: a II. világháborút 2 évvel előzted meg, ebből következik, hogy fiatal éveidet igen szegény körülmények között élted le. Általános iskola tanulmányaid befejezése után, 16 évesen kőműves szakmunkás bizonyítványt szereztél, és különböző helyeken a szakmádban dolgoztál.
A sport - ezen belül is a labdarúgás - már gyermekkorodban az életed részévé vált, mert a háború alatt a szegény gyermekeknek nem volt más játékszere, csak a rongylabda, amivel sokan tudtak egyszerre játszani. Bátyáddal, Lacival hamar kitüntetek a többi gyermek közül, így nem csoda, hogy hamarosan a Szentesi Kinizsi egyik meghatározó játékosa lettél. Nagyon ritka volt az az eset, amikor nem volt neved a jók között a lejátszott mérkőzések sporttudósításaiban.
Emlékszem arra, hogy az első olyan mérkőzésen, amikor a felnőtt csapatba kerültél, 18 évesen a Hódmezővásárhelyi Építők ellen győztes gólt lőttél. Tizenhárom éven keresztül hűségesen szolgáltad egyesületedet, pedig több alkalommal is csábítottak más csapatokba.
Feleségeddel, Évával példás családi életet éltetek mindaddig, amíg gyermeketek Zsolt életét nem vesztette. Ezt sajnos nem tudtak feldolgozni, egészséged megromlott, az orvosok minden erőfeszítése ellenére feladtad az életért folytatott harcot.
Jancsikám!
A labdarúgást kedvelők, mi szentesiek, sportpályafutásod elismerésével és nagy-nagy szomorúsággal búcsúzunk Tőled. Biztosan vagyunk abban, hogy odafent az égi pályán, a már korábban eltávozottakkal, újra csapatként hódoltok szeretett játékszenvedélyeteknek, a labdarúgásnak.
* * *
Gágyor Jánost március 3-án, kedden 11 órakor kísérik utolsó útjára a szentesi Alsó-református temetőben.
Nyugodj békében!
Zöldi József