Ma is tanár lenne

Az Apáczai Kiadó által alapított Apáczai Genius-díj ezüst fokozatát kapta Almási Jánosné, a Koszta József Általános Iskola igazgatója. A januárban átvett kitüntetést nem volt könynyű kiérdemelni, évente legfeljebb tíz pedagógus kaphatja.

Almási Jánosné azt meséli pályafutásáról, hogy pályafutása óvónőként kezdődött az akkori Barneválnál, az üzemi óvoda vezetője volt. A mai Koszta-iskolába 1983-ban került, elvégezte a tanítóképzőt, s alsó tagozatosokat tanított, illetve felsőben rajzot. A volt úttörőháznak 1992-ig volt az igazgatója, aztán visszajött az iskolába. Tanító, fejlesztőpedagógus lett, 10 éve pedig igazgatóként irányítja az intézményt. Az Apáczai Kiadó könyveit már az ő vezetése előtt is használták a Kosztában, de a többi szentesi iskolában is ismertek ezek a kiadványok. Talán az első magáncég volt Magyarországon az Apáczai, mely tankönyv kiadással kezdett foglalkozni, s Esztergályos Jenő hozta létre a kiadó alapítványát a köznevelés területén munkálkodók díjazására. A Koszta-isko-lából Burai Lászlóné és dr. Faragó Attiláné is összeállítot-tak pár éve olvasókönyvet, munkafüzetet, mely a kiadónál jelent meg. Az apáczais bázisiskolában sokan tanítanak a kiadó könyveiből, de ez nem volt feltétel a pályázat beadásánál. Sokkal inkább az életutat, a pedagógiai munkásságot, valamint a pályázat minőségét értékeli az országos kuratórium, mely a díj odaítéléséről dönt, magyarázza Almási Jánosné. A sokoldalas szöveghez 15-20 perces prezentációt is kellett csatolni. Az igazgatónőtől megtudjuk: többeket felterjesztettek már az iskolából, de rendkívül nehéz bejutni. A tantestület adta be a pályázatot, amelyhez az önkormányzat és TIT helyi szervezete is támogatását adta. Kollégái mindezt olyannyira titokban csinálták, hogy bevallása szerint az érintett semmit sem vett észre belőle, meg is hatódott. S hogy a gyerekek tudnak-e a kitüntetéséről, s mit szóltak hozzá, mosolyogva mondja az igazgatónő: hallotta a zsivajt, amikor kollégái bejelentették a hírt a hangosbemondón.

Korábban már részesült miniszteri dicséretben, megkapta a Főtanácsosi címet, és jutalmazták pedagógus tevékenységéért. Ha ma kellene pályát választania, akkor is pedagógus lenne, mindig is ezt szerette volna csinálni, mondja. A friss diplomásokat azonban sajnos, nem tudja biztatni. Nyugdíjasaik számát az iskolában nem tudják betölteni. Minden héten tapasztalja az igazgatónő, hogy érdeklődnek náluk a fiatalok. A gyakorlatukat itt töltők között találni olyanokat, akik pedig tényleg a pályára valók, de nincs lehetőségük az elhelyezkedésre. Kollégái közül nem tud pályaelhagyóról, a régi mag még ma is a tantestületben dolgozik, persze, érkeztek újabbak is melléjük, de a zöme itt van lassan 30 éve. A régi kollégák is reagálnak az új módszerekre, készek arra, hogy a legmodernebb formában adják át az ismereteket, foglalja össze Almási Jánosné, mi az alapja a jól működő kollektívának.

Az iskolában tavasszal ismét megrendezik a Koszta-festőversenyt, szellemi totóval a múzeummal karöltve, s az őszi iskolahét is a névadóról fog szólni. Az igazgatónő büszke arra, hogy a művész újratemetésén is közreműködtek az iskola volt és jelenlegi diákjai.

Darók József