Tiszteletdíj nélkül

Megtisztelő cím volt a képviselőség

A városi közgyűlés terme az 1910-es években

Az elmúlt hetekben, hónapokban a rádióban, a tévében, a sajtóban sokat foglalkoztak a képviseleti rendszerekkel, azok számarányával, a kisebb parlament, kisebb önkormányzatok lehetőségével. A viták folynak, de az ember nem igazán érzi, érzékeli, hogy tanulnának a múlt tapasztalataiból. Mire gondolunk?

- Ha akár a helyi, akár az országos szintű közigazgatás-történetet megismerjük, abban több százéves gyakorlatból tanulhatunk - mondja Labádi Lajos levéltár igazgató. - De ne menjünk olyan messzire, csak 1848-ig viszsza, amikor a népképviseleti elvet elfogadták. És úgy a helyi közigazgatásban, mint az országos parlamentáris szinten megvalósították. Korábban, a feudális korban a kiváltságos nemesség alkotott nemesi közgyűlést, csak a nemesség szólhatott bele a megye, illetve a települések irányításába. Tehát akkor még nem beszélhetünk nép által választott testületről, amely érdemben beleszólhatott volna az adott település életébe, igazgatásába, fejlesztésébe.

A levéltár igazgató szerint az 1848-as időpont ezért is nagyon fontos, mert ekkor fektetik le a népképviseleti elvet, törvénybe iktatják, annak megfelelően megtartják a különböző szintű választásokat. Szentesen 110 fős képviselő-testületet választanak, majd azt követően ők választanak szaktestületeket. A legfőbb tisztviselőket, a polgármestert, a 8 tanácsnokot, a rendőrfőkapitányt, a főbírót, a tiszti főügyészt - ezzel a felsorolás még korántsem teljes - közvetlenül a nép választotta. Az úgynevezett szolgaszemélyzetnek számító kiszolgáló személyzetet, mint például a fogatosokat, a csőszöket, stb., a képviselő-testület választotta.

- Ez a rendszer később sokat sérült - jelenti ki Labádi Lajos. - A szabadságharc leverése után megszüntették a választott testületi munkát, a megyefőnök által kinevezett 15 fős tisztikarok kaptak bizalmat. Azonban már ők is érezték, hogy egy közel 20 ezer lakosú településnek kell, hogy legyen valamiféle testülete, ne a lakosság ellenébe kormányozzák teljesen a várost. De mivel a választásokkor nem volt erre mód, a megyefőnök nevezett ki húsz-huszonegynéhány fős gazdasági bizottmányokat, ebben részt vett néhány módosabb értelmiségi, tanultabb ember. Szinte parancsuralmi módon működött az egész, így szó sem lehetett választott testületről.

- Mikortól beszélhetünk választott testületről?

- A rendszer a kiegyezéssel tér vissza, ekkor újra megtartják a választásokat, először a régi, a '48-ban megválasztott testületet hívják öszsze, majd azt egészítik ki. 1872-től azonban teljesen új alapokra helyezik az egészet. A korra jellemző, érdekes rendszert vezetnek be, az úgynevezett virilista rendszert. Lakosságarányosan, ekkor már 30 ezer körüli a város lakossága, 200 fős testületet határozott meg a törvény, ennek egy részét az úgynevezett virilisták alkották, gyakorlatilag a legtöbb helyi adót fizető polgárok. Őket nem választották, hanem minden évben megnézték az adófőkönyvet, és a legtöbb adót fizető ember virilista jogon tagja lett a testületnek, mondván, ők járulnak legtöbb pénzzel a település költségvetéséhez, legyen joguk beleszólni, hogy hova fordítsák azokat. Viszont, hogy ne csak a vagyon legyen képviselve, a másik 100 főt pedig közvetlen a lakosság választotta meg. Ők voltak a választott képviselők, közéjük már bejutottak szerényebb jövedelmű emberek, mint például papok, tanárok, tanítók, ügyvédek, orvosdoktorok.

- Felmerülhet a kérdés, vajon hogyan tudott ekkorra testületet eltartani a település?

- A válasz kézenfekvő: úgy, hogy a képviselő-testületi tagság egy megtisztelő cím volt, ezzel semmiféle díjazás nem járt, kivéve azokat az eseteket, amikor hivatalos delegációval költséggel járó küldetésbe mentek. Ilyen esetekben a város megtérítette a kiküldetési költséget: a vasút- vagy hajójegyet, szállás- és étkezési költséget. Ez egészen 1929-ig fennállt, majd a 30-as törvénnyel közel felére csökkentették a Szenteshez hasonló létszámú települési képviselők számát. Negyven maradt virilistás, negyven pedig választott képviselő, és ekkor már beléptek a pártok is a választottak helyén. A testületet 6 évre választották, ám a virilistás képviselők felét háromévenként kisorsolták. Ez sem járt semmiféle díjazással. Még az 50-es tanácsrendszer váltáskor, a tanácsi rendszerben sem járt. Akkor is 53 képviselőből állt a testület létszáma. Ha úgy tetszik, társadalmi munkában látták el feladataikat.

- Ma azon dilemmáznak, hogy túl sokba kerülnek az önkormányzatok, a testületi létszámot csökkenteni kéne a felére. Mikortól kapnak tiszteletdíjat a képviselők?

- 1990-től először a magyar történelem folyamán, elkezdtek tiszteletdíjat adni a városi képviselőknek. Minden történelmi alap nélkül, nem tudom, ki találta ki? Ezért vált költségessé a helyi közigazgatás. A testületi ügyintézés már így megkérdőjelezhető, hiszen hol vagyunk az 50-60, esetleg a 200 főtől a 23 fős testülettel. Most ezt, ha még megfelezik, ahogy akarják, akkor marad a 13 fős testület, amely egy 30 ezres lakosú városban megfelel a feudális kori kupaktanácsnak. Semmi köze a népképviseleti alapon választott testületi ügyintézésnek. Nagyon meg kellene ezt gondolni. Növelni kellene a létszámot, több képviselővel dolgozni, ámde vissza kellene állítani a tiszteletbeli képviselői mandátumot. Tiszteletdíj nélkül lássák el azt a feladatot, amivel alakosság a bizalmát beléjük helyezi. Erről egy szó sem esett ezekben a napokban, pedig ez Magyarországon így volt 1848-tól 90-ig. Ezt még lehet továbbvinni a falvakra, ahol 7 fős testület dolgozik, ezt hova csökkentenék már!

(a következő számban folytatjuk)