Búcsú a versenyarénától

Húsz éve hunyt el dr. Papp László

Helyben talán közismert, hogy minden idők legeredményesebb szentesi születésű sportolója dr. Papp László, aki a Dózsa György utca 76. sz. alatt látta meg a napvilágot 1905. január 4-én, és Budapesten hunyt el 1989. január 28-án. A lexikonokból tudható, hogy a szentesi gimnáziumban érettségizett, és sportolói pályafutását is szülővárosában kezdte 1922-ben, a Szentesi Munkás Testedző Klub (SZMTK) birkózójaként és a Szentesi Torna Egylet (SZTE) labdarúgójaként. Hamarosan a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Jogtudományi Karának hallgatója lett; itt szerzett diplomát 1928-ban. Ezzel párhuzamosan előbb a Magyar Atlétikai Club (MAC), majd az FTC birkózója, ökölvívója és súlyemelője. A birkózásban kétszeres Európa-bajnok, olimpiai ezüstérmes, hétszeres magyar bajnok, 15-szörös válogatott. A későbbiekben a Magyar Birkózó Szövetség szövetségi kapitánya, a magyar birkózó válogatott edzője, mesteredző, szakíró, az FTC örökös tagja, Aranydiplomása.

Kevesen tudják, hogy a világhírű szentesi birkózó 1932 tavaszán, 27 éves korában bejelentette, hogy felhagy a versenyzéssel, és visszavonul az aktív sportolástól. A meglepő hírt elsőként a Szentesi Hírlap tette közzé, amely terjedelmes interjút készített az itthon tartózkodó többszörös bajnokkal.

Papp László 1932. március közepén részt vett Stockholmban a "Négy nemzet birkózóversenyén", majd néhány napi pihenőre hazautazott családjához Szentesre. Az újságíró kérdésére elmondta, hogy ez a verseny a világ legjobb négy birkózó nemzetét: a svédeket, németeket, észteket és a magyarokat hozta össze. Óriási küzdelem után hármas holtversennyel végződött a mérkőzés, amennyiben Németország, Svédország és Magyarország egyformán két-két győzelmet aratott. Sajnos a tusarány a magyarokra nézve kedvezőtlenül ütött ki, így Magyarország a harmadik helyre került.

Egyéni szereplésére vonatkozólag elmesélte, hogy az első mérkőzése, amelyet az észt versenyzővel vívott, balszerencsés volt. Noha végig ő támadott, pontozással mégis az észt győzött. "A második ellenfelem a német Heitmann volt - folytatta beszámolóját Papp László. A mérkőzés első percében kiújult régi térdsérülésem, és én a legnagyobb fájdalommal küzdve birkóztam. Ezen a mérkőzésen dőlt el, hogy legyőzzük-e a németeket, vagy sem. Heitmannt meg-vertem, és Németországot sikerült legyőznünk. A svédek ellen sajnos nem birkózhattam sérülésem miatt. Ez is befolyásolta súlyos vereségünket."

A riporter feltette a kérdést, hogy hogyan készül a nyáron esedékes Los-angelesi olimpiára? Papp László lehangoló válasza a következő volt: "Az olimpiászon a legnagyobb sajnálatomra nem vehetek részt, mert a térdsérülésem olyan súlyos, hogy azzal, orvosi vélemény és a saját meggyőződésem szerint is versenyezni már többé nem lehet." Azzal fejezte be sportszempontból szenzációs nyilatkozatát, hogyha mint versenyzőt nem is láthatják őt többé, a birkózósporthoz nem lesz hűtlen, mert sikerekben dús, és ránk szentesiekre is sok dicsőséget hozott sportpályájának tapasztalatait a fiatalok nevelésében és továbbképzésében kívánja értékesíteni.

Visszavonulását komolyan gondolta. Igazolja ezt, hogy 1932. július 17-én búcsúmérkőzést tartott Szentesen, az Erzsébet-kerti Sporttelepen. Az általános érdeklődéssel kísért rendezvényen megjelentek és mérkőzést vállaltak Papp László világhírű sporttársai, így Keresztes Lajos világbajnok, dr. Ambrus Pál és Tasnády József Európa-bajnokok. Ünnepi köszöntőt mondott dr. Négyesi Imre polgármester, aki kiemelte, hogy Papp László nevét ismerik az egész világban; tudják róla, hogy hűséges fia a magyar nemzetnek, amelynek több szolgálatot tett az elmúlt esztendőkben, mint akárhány névtelen politikus!

Többek unszolására utóbb még egy-két birkózóversenyt engedélyezett magának. Ennek köszönhetően 1933-ban újabb Európa-bajnoki címet, 1934-ben pedig Európa-bajnoki 3. helyezést szerzett. Ezt követően a birkózó válogatott szövetségi kapitánya lett, majd 1945-49 között Szentesen edző. Hamarosan ismét felkerült a fővárosba, és 1970-ig vezetőedző volt az FTC-nél. Közben Matura Mihállyal közösen számos birkózási szakkönyvet publikált. Maradandó érdemeire tekintettel az FTC örökös tagjává, majd 1984-ben Aranydiplomásává választották. Szentes sem feledkezett meg bajnokáról: 2004 májusában róla nevezték el a Városi Sportcsarnokot; 2005 januárjában pedig emléktáblával jelölték meg Dózsa György utcai szülőházát.

Labádi Lajoss