A Himalája hegyvidékén

Szentesi túristák Nepálban

Kép a teherhordókkal

Nepál. A külvilágtól az 1950-es évek elejéig elzárt hegyvidéki királyság ma közkedvelt idegenforgalmi célpont. Mintha csak megbillent volna Nepál földje, a hoszszú, keskeny téglalap a Himalája K-i részének lejtőin húzódik, É-i határa pedig a hegycsúcsokon fut végig. Ezt a határterületet "a világ tetejének" nevezik, s beletartozik a világ legmagasabb hegye, a 8846 méteres Csomolungma (Mount Everest) is.

A szentesi Berezvai Imre, és az ugyancsak szentesi illetőségű, de Kecskeméten élő Vajda Zoltán, valamint a szintén kecskeméti Kiszel Julianna és Szabados László október 22-én - korábbi elhatározásuknak eleget téve - elindult Nepálba. No nem egészen a Csomolungma meghódítására, csupán "csak" egy kirándulásról szólt a döntés Nepál hegyvidékén. A túra november 17-ig tartott, ebből 3 hetet töltöttek fenn a hegyekben.

A főváros, Katmandu a tengerszinttől kb. ezer méter magasságban terül el. A csapat onnan repülővel utazott Luklába, ami már 2840 méter magasan van. A hegymászók innen indulnak el a hegyekbe. Legalábbis a Himalája azon részére, ahova a magyarok is tartottak.

- Luklában már várják a turistákat - meséli Berezvai Imre. - Teherhordókat fogadtunk. A nehezebb cuccainkat vitték, fejenként közel 30 kilogrammos csomagokat. Magunknak meghagytuk a 20-25 kilós terheket, mivel szerettünk volna kényelmesen, hátizsák nélkül mászni a hegyoldalt, közben fotózni, nézelődni. A teherhordókkal megbeszéltük, meddig fogunk menni aznap. Ők mindig előttünk jártak, a következő helyen vártak ránk. Lefoglalták a szállásainkat.

Kényelmes gyalogtúrának indult az egész, ahogyan előre megtervezték. Mindenütt kaptak fedett szálláshelyet. A fogadóházak általában turistáknak épülnek, a településeken élők ezzel foglakoznak. Mint megtudtuk, nagy kényelembe azért nem helyezhették magukat, a gyakrabban kétágyas szobák fűtetlenek voltak. Minden szálláshelyen volt telefon. Eleinte vezetékes, föntebb már műholdas. Így előre rendelhették a szállást.

Egy kis számadás: a teherhordók napidíja fejenként 10 dollár volt. Naponta ezer rúpiából - ami körülbelül 3 ezer forintnak felel meg - ki tudott jönni egy turista. Ebben benne foglaltatik a szállás, napi kétszeri étkezéssel, teával, esetleg forralt vízzel. A szálláshelyen étkeztek, így 200 rúpiába került az egész. Ha azt máshol teszik, akkor a szállásért már ezer rúpiát számolnak fel a helybeliek.

A települések eleinte nagyobbak voltak, ahogy felfelé haladtak, úgy fogytak, kisebbek lettek. A legfölső településen már csak 4 szállóhely volt. Valamelyest a turisták száma is csökkent a különböző magassági szinteken. Az első keményebb szakasz, a Namche Bazarba vezető közel 500 méteres meredek emelkedő volt. Aránylag rövid idő alatt kellett megtenniük, az út meg is viselte a négytagú társaságot. Hasmenéses problémákkal küszködtek a szokatlan ételek miatt, a megfázás is környékezte a csapatot.

- Egy-egy szálláson mennyi időt töltöttek?

- Általában egyéjszakás helyeket vettünk igénybe - válaszol Berezvai Imre. - A magaslati betegségek miatt vigyáztunk az emelkedők betartására, arra, hogy egy nap mennyit megyünk szintben fölfelé. Fejfájással mi is küszködtünk. Minél föntebb megyünk egyre ritkább a levegő, ezért naponta nem emelkedhettünk többet 4-500 méternél. Hogy akklimatizálódjon a szervezetünk. Több alkalommal is előfordult a túra során, hogy föntebb mentünk néhány-száz méterrel egy-egy csúcsra, majd visszatértünk a szálláshelyre.

- Milyen időjárást fogtak ki? Hogyan viselték el a hideget?

- Háromezer méterig napközben is elviselhető volt az idő, szinte rövidujjú pólóban is tudtunk sétálni, ha szél fújt, akkor már öltözködni kellett. Napközben 5-10 Celsius-fok körül volt lentebb, az éjszakai hőmérséklet fagypont fölött volt. Föntebb, négyezer méteren már lement mínusz 10 fok körülire. A szálláshelyeken nem volt fűtés, volt olyan éjszakánk, ahol bent 0 fok körüli lehetett a hőmérséklet. Jégvirágos volt az ablakunk.

- Meddig mentek fel a Himaláján?

- A hegyen 5550 méterig mentünk. Kala Patthar volt a legmagasabb pont, amit megjártunk. Ez a hely a Mount Everest egyik alaptábora, a komoly hegymászók ott gyülekeznek, ott készítik föl magukat a csúcs megmászására. Egy nagyszerű hely, ahonnét csodálatos kilátás nyílik a Mount Everest felé. Nagyon népszerű csúcs, a hegymászók időpontban is próbálják úgy tervezni a túrát, hogy amikor ideérnek, naplemente is legyen, mert akkor a Mount Everest olyan megvilágítást kap a Naptól, hogy az valami csodálatos. Láttuk, és sikerült lefotózni is. Novemberben odafönt eléggé zord az idő. Mi olyankor jártunk arra, amikor már nem volt szezonja a túráknak.

(folytatjuk)