2008. december 19.

Pisztolypárbaj a sajtószabadságért

Párbajkihívás az Úri Kaszinó vezetői ellen

Sima Ferenc

Olvasva (hallgatva) napjaink sajtóját, csak hüledezik az ember, hogy mennyi mocskot, meggondolatlan sértést, becsületbe gázoló valótlanságot vágnak egymáshoz az ún. politikai elit tagjai. Nem volt ez másként 100-120 évvel ezelőtt sem, de volt egy nagy különbség: következmény nélkül huzamosabb ideig senki nem szemtelenkedhetett nyilvánosan. A rágalmazónak, hazugságot terjesztőnek ugyanis számolnia kellett azzal, hogy megjelennek lakásán a sértett fél képviselői, segédei, és lovagias elégtételre szólítják fel. S ha nem akarta kihúzatni magát az úriemberek sorából, két dolog között válaszhatott: vagy visszavonta nyilvánosan a sértő állításait, vagy kiállt fegyveres párbajra. Ettől kezdve a kard és a pisztoly döntött.

Szentesen sem voltak ismeretlenek a lovagias afférok. Különösen az 1880-as évek közepétől váltak gyakoribbá a párbajkihívások. Az ezt követő három évtized alatt kb. 50-60 kihívás történt, persze nem mindegyik vezetett fegyveres összecsapáshoz. A legtöbb párbajt (kb. 20-at) Sima Ferenc lapkiadó-lapszerkesztő, országgyűlési képviselő, a Függetlenségi 48-as Párt vezére vívta, amelyek közül néhány súlyos sérülésekkel végződött. Emlékezetessé vált az 1891 tavaszán nyilvánosságra került lovagiassági ügye, amelynek során a Szentesi Úri Kaszinó választmányának valamennyi tagját kihívta párbajra.

Történt, hogy dr. Csató Zsigmond vármegyei főjegyző és Tóth Kálmán városi adóügyi tanácsnok egy fegyelmi ügy kapcsán lovagias afférba keveredett. Csató párbajra hívatta ki a tanácsnokot, aki a Szentesi Lapban becsmérlő megjegyzéseket tett rá. A segédek mulasztása miatt az összecsapás elmaradt, s utóbb azt rebesgették, hogy Csató doktor félt kiállni. Erre hivatkozva, Tóth Kálmán segédei kezdeményezték, hogy a főjegyzőt töröljék az Úri Kaszinó tagjai közül, mivel nem tett eleget a lovagias elégtételnek. A Kaszinó választmánya megtagadta ezt, mire kemény bírálat jelent meg a Szentesi Lap címoldalán "A mi kaszinónk címen". Az r.-r. szignóval megjelent vezércikk írója szorgalmazta, hogy mielőbb meg kell kezdeni a "gyomirtást", a méltatlanná vált tagok eltávolítását. Ez eddig azért maradt el - érvelt a cikkíró -, mert a szóban forgó egyesület morális színvonala rendkívül alacsony, "hiányzik az erkölcsi erő a társadalmi megvetésre". Pedig örök igazság marad Rousseau mondása - zárta cikkét az ismeretlen szerző -, hogy: "Az a társadalom erős, s csak az tarthatja fenn magát, mely kidobja magából, ami megvetni való!"

Az idézett vezércikk nyomán új fordulatot vett az ügy. Tudni kell, hogy az érintett újság kiadó-tulajdonosa és felelős szerkesztője Sima Ferenc volt, így a megsértett kaszinói választmány haragja ellene fordult. Az 1891. március 26-án tartott ülésükön határozatilag kimondták, miszerint: "A választmány megütközéssel vesz értesülést a Kaszinó, mint erkölcsi testületnek a felolvasott hírlapi cikkben foglalt méltatlan és nagyfokú megtámadásáról, s tekintve, hogy a Szentesi Lap felelős szerkesztője Sima Ferenc kaszinói tag, s mint ilyen, e részben a Kaszinó fegyelmi hatósága alatt áll,. a közleményben elkövetett sértés kellő megtorolhatása végett Sima Ferenc ellen az alapszabályok alapján a fegyelmi eljárást egyhangúlag elrendeli."

A lapszerkesztő megdöbbenéssel fogadta a fenti végzést, amelyet személyére nézve sértőnek, egyebekben pedig a véleménynyilvánítás és sajtószabadság elleni durva támadásnak minősítette. Válaszul párbajra hívta ki a választmány mindazon tagjait - szám szerint 9 főt -, akik részt vettek az ellene indított fegyelmi határozat meghozatalában. A közvélemény élénk figyelemmel kísérte a fejleményeket, hisz a választmányi tagok között olyan köztiszteletben álló személyek szerepeltek, mint Kiss Zsigmond ügyvéd, volt 48-as tüzér hadnagy, a Kaszinó elnöke; Zolnay Károly gimnáziumi igazgató, választmányi elnök, Pólya Ferenc gimnáziumi tanár, Dózsa Béla gyógyszerész, Bányai József takarékpénztári igazgató, Petrovics Soma evangélikus lelkész, dr. Pollák Sándor főorvos, Nagy Ferenc kereskedő és dr. Csató Zsigmond főjegyző.

A fegyelmi tárgyaláson Sima nem jelent meg, ellenben feljelentette a Kaszinót a belügyminiszternél, és alapszabály ellenes működésére hivatkozva, kérte hatósági feloszlatását. A választmány mindezek ellenére folytatta a fegyelmi eljárást, amelynek eredményeként Sima Ferencet kizárták a Kaszinó tagjai közül, a Szentesi Lapot pedig kitiltották a társaskör helyiségeiből. A párbajjal kapcsolatban először úgy határoztak, hogy a Nemzeti Kaszinóra bízzák a döntést: ha a lovagiasság szabályai szerint jogosnak ítélik Sima Ferenc kihívását, akkor kiállnak, ellenkező esetben nem. Utóbb meggondolták magukat, s arra hivatkozva, hogy Simának van egy függőben lévő lovagias ügye, kitértek a párbaj elől. Kivéve a 61. életévében járó Kiss Zsigmond kaszinói elnököt, aki becsületével és 48-as tiszti múltjával összeegyeztethetetlennek tartotta, hogy meghátráljon a fegyveres elégtételadás elől.

Sima Ferenc és Kiss Zsigmond párbajára április 7-én reggel, Tóth Kálmán városhoz közeli tanyáján került sor. A segédek pisztolypárbajban egyeztek meg: 25 lépésről, előnyomulás nélkül, egy golyóváltással; tíz másodpercet hagyva a célzásra. A korabeli leírás szerint a kilencedik másodpercben dördültek el a fegyverek: a párbajozó felek azonban nem egymásra, hanem a levegőbe lőttek, így sebesülés nem történt. A felek kibékülve távoztak.

A Kaszinó tisztikara és választmányának tagjai - kissé megszégyenülve - április 7-én és 8-án benyújtották lemondásukat. A történethez tartozik még, hogy Sima Ferencet - mint kihívó felet - párbajvétségért 8 napi államfogházra ítélték, amelyet a következő év júniusában töltött le. Későbbi párbajai nem voltak ilyen békés kimenetelűek, és ítéletei is súlyosodtak. 1901-ben már többhónapos államfogház várt rá, ezért inkább az amerikai kivándorlást választotta.

Labádi Lajos