Sikertörténet néptáncban

Nagy örökséget adnak át

Régóta megjelenik a szegvári néptánc Szentesen Magyar Imre és felesége jóvoltából. A nagyvilágban is sikerrel bemutatkozó együtteseiket, köztük a Dobbantót mi is jól ismerjük fellépéseikről. Az elismerés abban is megnyilvánult, hogy október 23-án Városért Emlékéremmel tüntették ki a házaspárt.
A néptánccal való kapcsolatukról úgy fogalmaz Magyar Imre: - Mindketten örülhetünk, hogy a magyar kultúra ezen területén jutott számunkra hely, ez nagy örökség továbbadását jelenti. A néptánc színpadi megjelenése, a mozgás, a zene, a viselet, s az ének összességében nézve egy mobilizált múzeumként is felfogható, magyarázza a tánctanár.

Ő ismerkedett meg hamarabb a néptánccal, Tápén, még 1966-ban. A Török házaspár óráira a kollégiumi igazgatója irányította a középiskolás fiút. Azt mondja, láthattak benne valamit, mert a következő évben oktatói tanfolyamra küldték. '70-ben végzett, hazakerülve Szegvárra a szentesi Kiss Károlytól tanult. Innen datálódik Magyar Imrééknek a városunkkal való kapcsolata. Oktatója szavait idézi fel, aki azt mondta: ha már van itt fiatal büszke erő, akkor ő nem tanít tovább Szegváron néptáncot. Az összegyűjtött szakirodalmat egy bőröndben adta át a fiatalembernek, aki tovább képezte magát, központi gyermektánc oktatói és táncház vezetői tanfolyamot is végzett. Majd pedig, amikor az alapfokú művészeti oktatás megkövetelte, elvégezte a Magyar Táncművészeti Főiskolát is, 2006-ban. Kezdetben csak 8 tanítványa volt, csupa lány, a legmagasabb létszám az évek folyamán elérte a 167-et. Jelenleg 123 fős a néptáncos keret, ami még alkalmas az együttesek működéséhez. Három gyerekcsoportjuk van, s ifjúsági és felnőtt együttest is irányítanak feleségével. Olgát az egyik csoportjában ismerte meg, ő volt az egyetlen táncoslány, akit elszeretett, jegyzi meg tréfásan. Óvónő végzettséggel a szarvasi főiskolán kiegészítő szakon néptáncosként képezte magát. Rengeteg munkával segített a népviselet megismertetésében, az énektanításban, a csoportok működésének folyamatában, mondja róla férje.

A néptánc oktatásáról azt halljuk Magyar Imrétől: a mai gyerekek génjeiben is ott vannak ezek a mozdulatok, lüktetések. A gyerekjátékokban nyílnak meg a gyökerek, ebből lehet továbblépni. Vannak pillanatok - felnőtteknél is -, amikor nincs kedvük a tánchoz, de a nehéz helyzeteken túl kell lépni, ebben a szülők is segítségükre vannak.

Városunkban Magyar Imre a Szivárvány Alapfokú Művészeti Iskola keretein belül a Petőfi és a Damjanich iskolában is tanít néptáncot. A rendszerváltás idején Szegváron változás állt be a néptánc oktatásában és eredményességében is, Szegedre kezdtek fesztiválokra járni. Felnőtt együttesüknek a tánc dinamikáját jelentő Dobbantó elnevezést választották. Egy évben 1300-1500 kilométert utaznak, ehhez jönnek még a külföldi utak. Sokfelé jártak Európában, Jaltától az Atlanti-óceánig, s azt tapasztalták, a magyar néptáncosokat mindenhol nagy érdeklődés veszi körül. Akad tanítványuk, aki 20 éve táncol, négyen elvégezték a táncművészeti főiskolát is.

Birtokukban van már a Szegvárért Emlékérem, s a megyei közgyűlés Alkotói díja, most Szentesről kaptak hivatalos elismerést. Magyar Imre szerint valakik figyelték munkájukat, meg is fogalmazódott benne, kiktől eredhet a gondolat. Jóleső érzés szegváriként megkapni a kitüntetést. A munkát összefogottan, mindig a hátuk mögött állók segítségével tudták eredményessé tenni.

Darók József