Mesék amik teremnek

"Szívemből, a szám íze szerint beszél, olyan világról, amely ismerős és mégis, sajnos, már idegenné válik. Nosztalgia? Részben. Másrészt azonban igaza lehet mindazoknak, akik valaha is méltatták. Kortársai már felismerték, értékelték tehetségét, munkásságát az utókor írástudói is nagyra becsülték. Dicsérték egyszerűségét, hitelességét, realizmusát, életábrázolásának minőségét, nyelvének erejét, lényeglátását. Nevezték az első falukutatónak, az egyszerűség óriásának, a magyar ember legjobb barátjának. Joggal, hiszen a vendéglátós fiából lett múzeum- és könyvtárigazgató sokrétű és felbecsülhetetlenül értékes munkát végzett íróként, újságíróként, régészként és néprajzkutatóként egyaránt."

(Márton Ibolya)

A fenti sorokat Tömörkény István: Mesék amik teremnek című könyv utószavából idéztük. A könyvet a Herbárium Könyvek sorozatában a szentesi Bodobács Kiadó gondozta. A kötetet Bányász István szerkesztette, az illusztrációkat Szabó Mariann készítette. Ő az egyik szentesi közreműködő a könyvben. A másik: Endrédi Péter vállalkozó, aki fölkarolta az egészet. Úgy véli, Tömörkény István feledésbe merült az utóbbi néhány évben. Tehát népszerűsíteni kellene, a hagyatékából, olyan műveiből is megjelentetni részleteket, melyek még nem láttak napvilágot.

- Bányász István korábbi munkája, Fekete István Füveskönyve véletlenül került a kezünkbe - meséli Szabó Mariann. - Karácsonyi ajándékként kaptuk a gyerekektől. Akkor különböző illusztrációkat rajzoltam hozzá. Azután egy beszélgetés közepette elmondta, neki már megvan Tömörkény összegyűjtve, és szeretné saját vállalkozásában kiadni. Erre Endrédi Péter így válaszolt: Tömörkényt az Alföld egyik legismertebb emberének tartja, így ő is szívesen belevágna a vállalkozásba. Elmondta azt is, hogy tud valakit a családból, aki elkészítené az illusztrációkat. Így jöttem be a képbe.

- Ez egy hatalmas játék volt, élmény a javából - folytatja Mariann. - Bányász István teljesen rám bízta a dolgot, azt mondta, ahogyan gondolom, úgy csináljam. Minden fejezetet átolvastam, utána összeírogattam a motívumokat. A borító, a belső elválasztó lapok, és a kis idézetek közti elválasztó jelek elkészítése volt a munkám. Felvetődött akkor, milyen köntösbe kerüljön az egész. Úgy voltam vele, a mélységet meg a magasságot, tehát a művészetet és a szépirodalmat próbálom ötvözni. Eredeti magyar motívumokat használtam, fekete-fehéren csőtollal dolgozhattam, színesben csak a borító készült.

A könyv a szentesi könyvesboltokban kapható.

(lovas)