Mindennek és mindenkinek megvan a saját története, sorsa; egy városnak, egy embernek, egy újságnak. Így Szentesnek és az itt élő idős hölgynek is, aki érdeklődésemre örömmel, mesélt kedvenc lapjáról, a Szentesi Életről, amelyre már 27 éve rendszeresen előfizet.
A történet 1981-ben kezdődött, amikor a mindig nyitott szívű, jó kedvű aszszony családjával együtt beköltözött a városba a Szivattyú-telepi tanyájukról. 1950-től már járatták a Délvilág elődjét, azonban a Szentesi Élet kihordása a tanyavilágban még nem volt megszervezve, de a tanyasi postások még nem vitték ki a Szentesi Életet. Amikor beköltöztek Szentesre, már nem volt megelégedve az addigi újsággal, amelyben alig volt helybeli hír. A postásuk, a család jó barátja mondta el a hölgynek, hogy a városnak is van újságja, ekkor hallott először a Szentesi Életről. Azonnal váltott, mert csak a helyi hírek érdekelték, hogy mi történt Vásárhelyen vagy Makón, már nem igazán.
Akkor kezdődtek az útjavítások, az infrastruktúra kiépítése a városban, a gázbekötések, a fejlődések. Amikor bekerültek a városba, még nem voltak kövesutak. Azt is az újságból követte nyomon, hogy mikorra érnek oda az útépítéssel, ahol ők laknak. Az egész család nagyon örült, hogy kényelmesebb lesz az életük.
Kérdésemre, hogy milyen fontos dolgokat, információkat emelne ki az utóbbi idő híreiből, szinte alig tudta sorba venni azokat. Mivel mindig is a szívén viselte az elesett, kiszolgáltatott emberek sorsát, örült, amikor megépítették a hajléktalan szállót. A legújabb hírekből kiemelte az új szociális otthon megépítését a város szélén. Jó tudni, hogy törődnek a rászorulókkal. Örömmel hallottam, hogy neki nincs szüksége erre, nagyon jó kapcsolata van a családjával. Három gyermeke született, öt unoka és öt dédunoka látogatja rendszeresen. A családban ő járatja a Szentesi Életet, de rendszeresen kérdezgetik, megbeszélik a fontosabb városi eseményeket, és kérdezősködnek az újság által megírt családi eseményekről, mert ők nem tudják a Délvilágból kiválogatni, hogy mi vonatkozik Szentesre, nem is olvasnak ennyi hírt a városról. Az egész család hasonlóan kíváncsi, nyitott, mint az idős hölgy, aki láthatóan nagyon tájékozott a város dolgait illetően.
Örömmel említette, hogy idős kora ellenére nem sokszor volt kórházban, de amikor mégis bent töltött pár napot, nagyon meg volt elégedve azzal, ahogy ott a gondját viselték. Nagy tisztelettel gondol az orvosokra, az ápolónőkre. (Megmondom őszintén, jó volt végre a sok panaszkodás után ilyen optimista, pozitív véleményt is hallani.)
Mindent elolvas, amit az újság ír, kivéve a sportot. Egyik kedvenc rovata a Labádi Lajos szerkesztette Évfordulók, hiszen itt viszontlátja nemcsak Szentes, hanem a saját, illetve a felmenőinek történetét, sorsát is.
És hogy mit üzen az olvasóknak? Járassák többen az újságot, mert nagyon sok fontos dolog jelenik meg benne, nyomon lehet követni a város épülését, szépülését, fejlődését.
Patay Ildikó