Szentes fiatalon elhunyt földesura

Kétszáznegyven éve született gróf Károlyi József

Gróf Károlyi József

Az utóbbi években már többször írtunk báró Harruckern János Györgyről és Ferenc nevű fiáról, akik a török pusztítások után virágzó mezővárossá tették Szentest. Ismert, hogy Ferenc báró 1775-ben fiú utód nélkül halt meg, ezáltal a hatalmas Harruckern-birodalom - benne városunk - leányágon öröklődött tovább. A kedvezményezettek között volt a gróf Károlyi nemzetség is, amely az elkövetkező 170 évben a térség legjelentősebb birtokosa maradt.

Már az öreg Harruckern (1664-1742), egykori élelmezési hadbiztos, és Károlyi Sándor (1668-1743) volt kuruc generális, utóbb a tiszántúli hadak főparancsnoka - akik szomszéd birtokosok voltak, és baráti kapcsolatot tartottak fenn - gondoltak arra, hogy házasság révén egyesíteniük kellene birtokaikat. Akkor ez nem sikerült, az unokák azonban megvalósították felmenőik elképzeléseit.

Történt, hogy a 25 éves ifjú Károlyi Antal gróf, királyi kamarás, gyalogsági ezredes beleszeretett a csodaszép, dúsgazdag, alig 17 éves Harruckern Jozefába, s így a nagyszülők érdekházassági tervét boldog szerelmi házasságként valósították meg. Az esküvőre 1757. június 13-án került sor Gyulán, a Harruckernek uradalmi központjában. A férj szép katonai karriert futott be: 1758-tól vezérőrnagy, majd altábornagy (1774), táborszernagy (1787), az Aranygyapjas Rend vitéze (1791), emellett 1759-től Szatmár vármegye örökös főispánja, a Mária Terézia Rend lovagja, valóságos belső titkos tanácsos, királyi főtálnok-mester.

Házasságukból egyetlen fiúgyermek született, gróf Károlyi József, aki Bécsben látta meg a napvilágot 1768. október 7-én. Még csak 8 éves, amikor Harruckern Ferenc halálát követően kinevezték Békés vármegye örökös főispánjává. 1791-től a Magyar Királyi Helytartótanács titoknoka, 1794-től Szat-már vármegye főispánja, cs. kir. kamarás. Ő volt 1797-ben a Szatmár megyei nemesi felkelősereg vezére, 1800-ban pedig ezredesi rendfokozattal öt vármegye inszurgens seregének a vezetője. 1789-ben Bécsben feleségül vette gróf Waldstein-Wartenberg Erzsébetet, akitől három fiú és három leánygyermeke született.

Amint utaltam rá, Harruckern Ferenc báró halálát követően a közel nyolcszázezer holdat kitevő Harruckern-birodalom utóbb női ágon három főúri család között került felosztásra (Wenckheim, Stockhammer, Károlyi családok). Az 1798-ban bekövetkezett első birtokosztály alkalmával a Károlyi családra eső osztályrész közel 100 000 holdra becsülhető. Ehhez tartozott Szentes mezőváros, Szent László és Királyság pusztákkal. A szentesi uradalom Harruckern Jozefa birtokába ment át. Az uradalom várományosa fia, gróf Károlyi József volt, aki már anyja életében átvette a szentesi uradalom kormányzását. Anyja 1802-ben bekövetkezett haláláig a kiterjedt szentesi birtokot is Gyuláról irányították. Ezt követően Károlyi József fontos változtatásokat hajtott végre. Első lépésként egy uradalommá szervezte át a szentesi, csongrádi és vásárhelyi birtokait, és azok központi kormányzását Gyuláról Vásárhelyre helyezte. További birtokgazdálkodási elképzeléseit azonban már nem valósíthatta meg, ugyanis 1803. április 4-én, 35 éves korában, Bécsben váratlanul elhunyt. A Nagykárolyhoz közeli kaplonyi monostorban található családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.

Ifjú özvegye férje halálakor a hatodik gyermekét várta. A fiú örökösök közül István gróf még csak 6 éves, Lajos gróf 4 éves, György gróf pedig csupán egy éves múlt. A vagyonos özvegy hamarosan férjhez ment gróf Keglevich Ágostonhoz, aki mint a Károlyi uradalmak teljhatalmú kormányzója, ugyanazon rendet léptette életbe a szentesi uradalomban is, mint saját birtokain. Ezek pedig jóval szigorúbbak voltak a korábban megszokottnál. Jobbágyi szolgáltatásaik megszaporodtak, és a községi élet megszokott békéje is felborult. Mindezek nyomán a szentesiek számára a Harruckernek időszaka jelentette azt a szabadabb állapotot, amelybe visszajutni óhajtottak. Ez az örökváltsági szerződés megkötésével 1836-ban részben sikerült is.

Labádi Lajos