A népi bútorfestő kincsei

Rejtett értékeink?

Kovács Ivánnét bútorfestőként ismerjük, nyolc éve fest népi motívumokat a férje által készített kelen-gyésládákra, bölcsőkre, mellyel több tárlaton, népi vásáron bemutatkozott már. De nemcsak fest, gyűjt is. Egy babában egy egész mese - ilyen játékot is találni legféltettebb kincsei között. Otthonában a Ké(s)z csodák tárháza folyamatosan terjeszkedik, most készül az újabb kiállító helyiség, ahol régi népi emlékeket mutat be.

Daru utcai házuk kapuján a festett virágmotívumok jelzik Kovács Ivánné, Pirike vonzódását a népi kultúrához. Belépve a szobába, ahol jelenleg gyűjteménye egy részét tárolja, kiderül: kedveli a régi paraszti életmód emlékeit is. Visszahozzák a gyerekkorát ezek a tárgyak, a kukoricamorzsoló lehetett volna az apjáé is, hallom tőle. Gyűjtőszenvedélye régre nyúlik, jártában-keltében jó szemmel meglátja, félreteszi a számára értékes tárgyakat. Így jó pár darabot felhalmozott a paraszti gazdálkodás eszközeiből és játékokból. Ő még a gyalut is képes műalkotásként nézni, de a barkácskészlet népi változatát is megmutatja: olyan vésőt, aminek markolata további eszközöket rejt.

Nemcsak kézügyességről, de a korabeli emberek elképesztő kreativitásáról is tanúskodnak az egykori játékok: találni itt nagymamát is, mely egy mozdulattal átalakítható Piroskává, sőt farkassá is, így egy babával eljátszható a mese. Itt van felállítva az a háromszéki szobabelső, melyet férjével készítettek. Mindez hamarosan átkerül az új kiállító helyiségbe. Viszont már a tavalyi év során kialakította a házaspár azt a melléképületet, amire azt mondja a bútorfestő: ez az ő birodalma. A népies hangulat itt is visszaköszön: gránátalma motívumban végződő deszkalapok alatt népi konyhába jutunk. Vele szemben van a festősarok.

Innen régi parasztszobába toppanunk, ahol vitrin, kordon nélkül, eredeti környezetben érezheti magát a látogató. Erre mondja a gyűjtemény tulajdonosa: ezt látni, tapintani, szagolni kell a maga valóságában. A szekrény tele korabeli népviseletekkel, a komód pedig háziszőttesekkel. Palatáblát vehetünk kezünkbe, beleolvashatunk a Tolnai Világlapjába is.

Oldalt lépcső vezet az ajándéktárgyakhoz, ahol saját, horgolt és festett munkáit kínálja Kovács Ivánné. Mellette készül a tervezett kiállítóhely, ezt a padlásszobát tavaszra szeretnék megnyitni. Ennek hírverést akarnak csinálni, addig a házi kiállítás híre szájról-szájra terjed. Bárki megtekintheti, de előre be kell jelentkezni. Az összegyűjtött tárgyakkal Kovács Ivánné egyfajta küldetést vállal, azt üzeni: ezek értékek. "Ha egy festett bútort birtokolsz, olyasmit birtokolsz, amit már rég elvesztettünk" - búcsúzott hitvallásával a bútorfestő.

Darók József