Emlékgyűrűs karosszériás

Kisunokája már kalapál a műhelyben

Menő volt a karosszéria-lakatos szakma abban az időben, amikor beszélgetőtársam, Kulik Mihály ipari tanulónak állt. Egykori osztálytársai közül kevesen maradtak a szakmában, ő sem úgy indult, igaz, nála ez kényszerűségből történt. Ma otthoni műhelyében folyamatosan van munkája, 25 éves tevékenységéért Emlékgyűrűt vehetett át a közelmúltban a Szentesi Ipartestülettől.

Azt meséli, hogy gyerekként a Moszkvicsot csodálták, ipari tanuló korában vette első Dongó motorkerékpárját, azóta mindig volt motorja, autója. 1964-ben lett szakmunkástanuló, Kunszentmártonban oktatták a Volánnál. Katonaideje alatt gépkocsivezető volt, utána nem kezdte még el a szakmát, sofőr volt a szentesi Volánnál is, majd a SZÖVÉP-hez került műhelymunkára. Közben családot alapított és taxizással kereste a pénzt, amit a szabadnapokon azzal egészített ki, hogy eljárt maszekokhoz dolgozni. Az ipart '83-ban váltotta ki, ekkor a bérházi lakásukat eladták, s egy félkészen vett házban, a felújítás után indította be lakatosműhelyét, ezt vágya beteljesülésének érezte. Munkája mindig volt elég, és még akkor sem állt le teljesen a műhelye, amikor egy súlyos betegségből lábadozott.

Tanulói is voltak folyamatosan, de most nincsenek, mert ebben nem indult képzés idén. Ez azon is múlik, van-e megfelelő számú jelentkező az iskolában. Az ő idejében 30 körüli volt az osztálylétszámuk, de akkori tanulótársai nemigen maradtak ennél a mesterségnél. A mai gyerekek sem tudnak vagy akarnak karosszéria-lakatosként elhelyezkedni, pedig akadna köztük jó szakember. Mindenesetre a mester úgy látja, sokan most kapnak észbe, hogy szükség van ezekre a szakmákra.

Kulik Mihály azt mondja, az eltelt negyedszázadban nem kellett képeznie magát. Magyarázata szerint az alapok ugyanazok, mint régen, csak a gépek változtak: például a lánghegesztőt már csak egyengetésre használják, a CO ívhegesztő viszont nagyban megkönnyíti a munkát.

Az ipartestülettől kapott kitüntetésnek nagyon örült. Az, hogy manapság az iparosembert sok minden sújtja, Kulik Mihály szerint mindenkit máshogy érint. Ő nem panaszkodik. Két lánya férjhez ment, büszke arra, hogy meg tudtak adni nekik mindent, amit kellett. Két unokájáért ő jár az iskolába, óvodába. A családból a fiú unokában talán benne rejlik a lakatos utánpótlás lehetősége. Nagyapja szeretettel említi, hogy kétéves kora óta ott kalapál mellette a műhelyben, s még soha nem vágott rá a kezére.

Hobbijai mellett sem lehet említés nélkül elmenni, hiszen serlegek sokasága fogadja Kulik Mihálynál a betérőt, 15 évig tartó ga-lambászkodásának mutatós eredményei. A nemzetközi és országos versenyek után mostanában a motoros repülőmodellek kötik le szabadidejében: 4 éve Farkas Bálint barátjától kapott kedvet a madarak után a modellek reptetéséhez, hétvégenként kijárnak néhányan a reptérre. A galambokat nagyon szerette, ám rengeteg cipekedéssel járt, amikor edzőrepülésre vitte a madarakat, ezt már nem bírta, így maradt abba ez a tevékenysége. A legkedveltebb 10 galambot azonban megtartotta, mert sok örömet okoztak neki.

Darók József