"Eljöttem, hogy megkérdezzem a Magyar Nemzettől."

160 éve - Kossuth toborzó útja Szentesen

Jellasics horvát bán, császári altábornagy élvezve a bécsi kamarilla támogatását, 1848. szeptember 11-én 35 ezer főnyi hadsereggel átkelt a Dráván, azzal a nem titkolt céllal, hogy a március 15-én kitört magyar forradalmat fegyveres erővel leverje. Nyilvánvalóvá vált, hogy nem létezik békés megoldás: a magyar forradalom vagy megadja magát, vagy vállalja az önvédelmi harcot. A képviselőház az utóbbi mellett döntött, elrendelve az újoncozás megindítását.

Batthyány Lajos miniszterelnök kinevezte Kossuth Lajost teljhatalmú országos népfölkelési biztossá, aki szeptember 24-én megkezdte toborzó körútját az Alföldön. Cegléd, Szolnok, Nagykőrös, Kecskemét és Csongrád után október 1-jén - Jókai Mór, Egressy Gábor és Csernátony Lajos kíséretében - Szentesre érkezett. Erre a napra más ügyek miatt népgyűlést hívtak össze, így igen sokan tolongtak a város főterén. Kossuth érkezésének híréről és fogadtatásáról a korabeli tanácsi jegyzőkönyv az alábbiakat rögzítette: "A nagy számmal egybejött közönségnek városi főbíránk (Boros Sámuel) értésére adván, hogy főszolgabíró úr által vett tudósítás szerint hazánk nagy Polgárja Kossuth Lajos ma reggeli 11 óra tájban megérkezend, mihez-kép a mai napra kitűzött tárgyak elintézése másnapra halasztandók. Egyébiránt felkéri a gyalog őrsereget, hogy a város szélén a nagy Polgár tiszteletére egybegyűlni, a lovasok közül pedig többen lóra pattanva a révhez (a tiszai Böldi révhez) kilovagolni siessenek. Ezen előterjesztés következtében, éljen Kossuth Lajos - örömteljes felkiáltások közt a néppel szólván, főbíró úr több tanácsbéli urak és a jegyzők kíséretében a révhez kiment, hol is délután 4 és 5 óra közt Kossuth Lajos Hazánk nagy szolgája megérkezvén, városunk főbírája városunk részéről őtet üdvözölni nem késett. A mindenfelől hallatszott éljen felkiáltások között Kossuth Lajos országos teljhatalmú biztos megköszönvén a szíves elfogadást, - számos lovas őrsereg előkíséretében az utcákon hullámzó néptömeg közt városunk piacára beérkezett, - hol is a minden felől összetódult és tág piacunkon meg nem fért néptömeg között az esten felállított szószékre Kossuth Lajos országos biztos úr a szűnni nem akaró éljenzés közt fellépvén, minden lelkes honpolgárt megható lelkes beszédjei által városi közönségünket az általános népfelkelésre felhívta, - mely felhívásra városunk lelkes lakosai felhevülve általános és lelkes felkiáltások közt hazáért élni halni nyilvánítván magát, a felkelésre készségét többszöri felkiáltások közt ismételte; megszűnvén a nagy polgár hallani, a szűnni nem akaró éljen Kossuth örömteljes felkiáltások közt - szállására ment, hol a városi elöljáróságtól azon kimondással, hogy a szentesi lelkes polgárok szíves elfogadásától telve - a felkelés eránt szükséges intézkedéseket holnap reggel teendi - elvált."

Az éjszakát Boros Sámuel főbíró házában, a volt jegyzői lakban (Hajdú Lajos u. 1.) töltötte. Itt kapta az első hírt a szeptember 29-én kezdődött pákozdi csatáról, bár az ütközet kimeneteléről még nem szerzett tudomást. A képviselőház elnökének (Pázmándy Dénes) Szentesről írt levelében így summázta Csongrád megyei benyomásait: "...Az általá-nos népfelkelés eszközlését Csongrád megyében folytatván, itt is, e törzsgyökeres magyar népfajnál oly általános lelkesedésre s határozott készségre találtam, hogy bizton mondhatom a képviselőháznak, miként ha seregeink, melyek az ellenség előtt állnak, amint remélem, győznek, pártütő elleneink közül a népfelkelés segítségével egy sem lá-tandja többé a Száva vizét... A képviselőház itt, a Tisza-partnak ősmagyar népében kétségtelenül felta-lálandja azon törhetetlen magkövet, mely közül összegyűl a szükséges erő hazánk szabadságát dönthetetlenül megvédeni."

Másnap az elöljáróság a városházán várta Kossuthot. "Örömteljes elfogadások közt Kossuth Lajos országos teljhatalmú biztos úr megjelenvén, előadta mikép életének legkedvesebb pillanata volt a tegnapi estvéli elfogadása, miszerint látta azt, hogy Szentes városa lelkes lakosai a Haza megmentésére készek. - Ennek folytában kinevezvén a felkelő szentesi nép őrnagyának Müller Lajos urat, Bizottmányi tagul főszolgabíró úr (Mikecz Lajos) elnöklete alatt Verner Mihály helyettes főbíró urat, Lakos Andrást és az egyik városi jegyzőt, polgári biztosnak Boros Sámuel urat - öröm felkiáltások közt eltávozott." Folytatta toborzó útját Szegváron, Mindszenten, Hódmezővásárhelyen és Szegeden.

Kossuth szentesi toborzásának eredményéről Müller Lajos őrnagy jelentéséből értesülhetünk, amelyet Batthyány Lajos miniszterelnökhöz írt október 5-én. Ennek lényege, hogy a nevezett napon Szentesről kocsikon elindult 554 népfölkelő, és október 7-én megérkeztek a kijelölt gyülekezési helyre, a Csepel szigetre. "Ezen csapatban 34 szuronyos, 68 magánypuskával, 27 pisztollyal, 163 lándzsával, 29 fokossal, 21 vasvillával, 15 karddal, 7 kaszával, 7 baltával felfegyverzett egyén találtatik, mihez képest még 254 egyén felfegyverzést igényel" - zárta jelentését az őrnagy. (Utóbb, értesülve a pákozdi csata kedvező kimeneteléről, Kossuth a népfölkelést feloszlatta.)

A későbbiekben számos legenda született Kossuth alföldi toborzó útjáról, gyújtó hatású szónoklatairól. Szentesi útjáról is maradtak fenn ilyenek, de az idézett korabeli dokumentumok hitelesen igazolhatják, hogy valóban lelkes fogadtatásban részesült városunkban. Ennek emlékét őrizte meg az 1898-ban - a forradalom és szabadságharc 50 éves évfordulóján - felállított főtéri Kossuth mellszobor, amelynek talapzatára ezt vésették a szentesiek: "Eljöttem, hogy megkérdezzem a Magyar Nemzettől, meg akar-e hát halni rabszolga módra gyalázatosan, vagy élni akar szabadon és dicsőségben. E helyen mondta Szentes Népének 1848. Szept. 26-án." A dátum ugyan téves, de a szándék nemes volt: örök emléket állítani a nagy hazafinak. 1934 óta egész alakos szobor hirdeti Szentes és Kossuth kapcsolatát a róla elnevezett főtéren.

Labádi Lajos