A minap egy irodalmi témában palléroztam magam. Kezembe akadt egy folyóirat néhány évvel ezelőtti száma. Abban is egy anekdota, amit többször hallottam nagyapámtól, meg néhány, a II. világháború poklát megjárt és túlélt öregtől. Anekdotát lopni nem bűn, leírom hát.
A világégés esztendeiben minden résztvevő állam használta a filmhíradót, mint a (félre) tájékoztatás eszközét. Egy német öszszeállításban, ami a keleti frontról szólt, félreértés történt. A német aláfestő szöveg így hangzott: "Vitéz magyar szövetségeseink, ajkukon az ősi "Nobozmeg!" csatakiáltással rohamozzák a bolsevik állásokat." A veteránok persze hozzáfűzték, ők maguk nem látták a híradót, de biztosan úgy volt.
A történelmi köztudat számon tart más dolgokat is. Például úgy tudjuk, őseink a kalandozó hadjáratok idején iszonyú "Hujj! Hujj!" üvöltéssel riogatták Nyugat-Európa jámbor (vagy kevésbé jámbor) keresztény lakosait. Ez, megtoldva egy alapos nyílzáporral, hatékonynak bizonyult. Középkori eleink a pogány törökökkel vívott számos csatájukban Jézus és Szűz Mária nevével erősítették lelküket. Adyra utalva: elmondtak egy harci Jézus Máriát. Mondtak, biztosan, kevésbé áhítatos dolgokat is, de azt most ne feszegessük. 1848/49 katonái, gyalogosok és huszárok, "Hajrá!" kiáltással biztatták magukat és egymást. Még a Pál utcai grundért küzdő gyerekeknek is volt harci jelszavuk. Na, ebből maradt a híradóban említett variáció. A hujj-hujj, meg a hajrá mára jórészt a sportpályák tribünjeire száműzetett. Ott viszont igen jó hallgatni.
Most '56 ünnepére készülődünk. Tömegdemonstrációk várhatóak csatakiáltással vagy anélkül, de biztosan jól skandálható frázisokkal. Esetleg Molotov-koktél, utcakő, biciklilánc. Kontra a rohamrendőrség. Sokan lesznek az utcákon. Még többen maradnak békés otthonukban. Lesz, akit a fizikai félelem tart távol a közterekről. Lesz, akit a közöny. Lesz, akit a jó ízlés.
Az utóbbiak közé tartozom. Tehát a televízióból, a másnapi újságokból fogok tájékozódni. Képeket látok majd, kommentárokat hallgatok-olvasok. Bölcseket és hiteleseket, agresszívakat és hazugokat. Lesz szánalmas egymásra mutogatás, meg sületlen magyarázkodás. Én csak figyelem az egészet. Közben biztosan elhagy a finomabb modorom. Olyankor majd szelíden elmormolom a csatakiáltást: Nobozmeg!
P. Gy.