Munkácsytól - Kosztáig

Hatvan éve - Centenáriumi ünnepi hét Szentesen

1948-ban országszerte rangos rendezvényekkel emlékeztek meg az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 100 éves évfordulójáról. A centenáriumi év nyitányaként törvényt alkottak a Kossuth-díjról, amelyet a tudósok, művészek, valamint az ország újjáépítésében kiváló teljesítményeket elért szellemi és fizikai dolgozók megjutalmazására alapítottak. Első alkalommal 1948. március 14-én osztották ki, s mint közismert, a kitüntetettek között volt a Szentesen élő és alkotó világhírű festőművész, Koszta József is. Az országgyűlés március 15-én megtartott ünnepi ülésén törvényben örökítették meg a forradalom és szabadságharc emlékét (XVIII. tc.).

A jeles évforduló megünneplésében természetesen ki akart tenni magáért a jelentős függetlenségi 48-as hagyományokkal rendelkező, a Kossuth-kultuszt ápoló Szentes is. Az emlékezetes történelmi napok tiszteletére szeptember 18-26. között centenáris hetet rendezett, rendkívül változatos és színes programmal. Az alábbiakban ízelítőt adunk arról, hogy milyen műsorokkal, előadásokkal, kiállításokkal, kulturális- és sporteseményekkel ünnepeltek a szentesiek a jelzett napokon.

A programdús hét ünnepélyes megnyitására szeptember 18-án (szombaton) délelőtt került sor az Ipartestület székházában, amely-nek keretében Solymár Géza iparügyi államtitkár ajánlotta a közönség figyelmébe a szentesi iparosok, mezőgazdák, kertészek és méhészek több termet megtöltő, rendkívül látványos termékkiállítását. Még ugyancsak az első nap délutánján izgalmas képzőművészeti tárlat nyílt a gimnázium dísztermében, amelyen a Fővárosi Képtár munkatársai felvonultatták a legjelentősebb magyar festőművészek alkotásait, Munkácsy Mihálytól Koszta Józsefig. Az egyik falrészletet a XIX. század második felének mesterei foglalták el: Munkácsy Mihály, Gyárfás Jenő, Lotz Károly, Székely Bertalan. Egy másik falon a nagybányai művésztelep képviselőinek és a fiatalabb nemzedékhez tartozó alkotók képei sorakoztak: Ferenczy Károly, Hollósy Simon, Csók István, Rippl-Rónai József, Mednyánszky László. Külön falrészt kaptak az élő festők: Egri József, Nagy István, Uitz Béla, Derkovits Gyula, Dési Huber István, Nagy-Balogh János. Egy külön termet Koszta József festményeivel töltöttek meg a rendezők, ezzel is tisztelegve az újdonsült Kossuth-díjas mester előtt. A kortárs újságíró az alábbi mondattal zárta a rendkívüli kiállításról írt tudósítását: "A tárlat élményszerűsége mellett, mintegy fáklya szerepét is betölti; elhozta a kristálytiszta, giccsmentes művészet világosságát, ide, Koszta József városába." Az első nap irodalmi esttel végződött a Tóth József Színházban.

A következő nap zenés ébresztővel kezdődött, majd volt tűzoltó bemutató a Városháza udvarán; bábszínház, mese- és kultúrfilm bemutató a múzeumban; női divatbemutató és ünnepi díszelőadás a színházban. Az elkövetkező napokban folytatódtak a különböző bemutatók, filmvetítések; volt iskolai énekkarok hangversenye, sportbemutató, lóverseny, fogatbemutató, szüreti bál, őskori múzeumi kiállítás, Kossuth emlékünnepség a vármegyeháza dísztermében. és még hosszan sorolhatnánk.

Még két programot emelnék ki a sok közül. 1948. szeptember 23-án délután avatták fel új helyén, a Széchenyi-ligetben Borbereki Kovács Zoltán híres Földmunkás szobrát, amely eredetileg a Polgári Leányiskola (ma Petőfi S. Ált. Isk.) előtti parkban állt. Az ünnepséget a Dolgozók Énekkara nyitotta meg, majd Korom József népi kollégista szavalta el József Attila Munkások című versét. Az avatóbeszédet Szőke Mátyás polgármester tartotta.

A másik kiemelésre méltó rendezvény a jól sikerült kirakatverseny, amelyet a Szentesi Kereskedők Egylete rendezett. A helyi újság tudósításából tudjuk, hogy: "Tegnap este (szept. 22. szerda) - hétköznap lévén - a szokottnál sokkal többen jelentek meg a Kossuth utcai korzón, de az is igaz, hogy a korzó sokkal jobban volt kivilágítva, mint egyébként lenni szokott: a villanylámpák sokasága ontotta a fényt a kirakatokból a korzó járdájára." Este fél kilenckor indult el a zsűri, hogy elbírálja a kirakatokat, és megállapítsa: melyik a legszebb. "A szépséggel nem is volt hiba - írta a tudósító, majd így folytatta - De hiba volt az, hogy a kereskedők túlnyomó része nem értette meg, hogy arról van szó: bizonyítani kell, hitvallást kell tenni a demokrácia sikeréről, az eddig elért eredményekről." A kortárs újságíró a továbbiakban kifejtette politikai színezetű bírálatát: "Az egész csoportosítás - és ezt minden kirakatról el lehet mondani - csak a mai állapotot mutatta be, de nem utalt az 1945/46-os mélypontra, ahonnan felszabadulásunk óta felemelkedtünk. Nem jutott eszébe például egyetlen kereskedőnek sem most, a centenáris esztendőben, a hároméves terv második esztendejében az, hogy dokumentumszerűen csoportosítsa kirakatát, honnan jutottunk el odáig, hogy ma a kirakatok zsúfolva lehetnek szebbnél-szebb, jobbnál-jobb árukkal: szövetekkel, vasáruval, szalámival, konzervekkel és mindennel, mi szem-szájnak ingere."

A bírálóbizottság tagjai mintegy ötven kirakatot néztek végig, és este 10-kor eredményt hirdettek. Első díjat nyertek Kiss György könyvkereskedő, valamint Sváb Lipót és Elefánti György textilkereskedők. A tudósítás azzal zárult, hogy: "Vitán felül leglátványosabb volt a Szathmáry virágkereskedés kirakata, de ennek díjazásától - a zsűri tagjai egyhangú megállapításának figyelembevételével - el kellett tekinteni, mert egy futó gondolattal sem utalt a demokrácia fejlődésére, a hároméves terv sikerére". E rövid bekezdés is világosan sejtette, hogy valami fura, irracionális új világ van kibontakozóban.

Labádi Lajos