Futsal-századosok

Késő ősztől már Jernei is a pályán lesz

Változások várhatók a játékoskeretben

Hetedik idényét kezdi a nemzeti bajnokságban a Legrand-MetalCom-Szentes futsal csapata. Az előző idény bronzérmesénél már elkezdődött a felkészülés a következő szezonra, a cél idén sem lehet más, mint a minél előkelőbb helyezés megszerzése. Bár minden bizonnyal lesznek változások a játékoskeretben, négy játékos idén is alappillére lehet a gárdának. Jernei Csaba, Szabó Árpád, Kerepecki Csaba és Szarvas Zsolt szinte a csapat alakulása óta tagjai a klubnak, és több mint száz bajnoki találkozón léptek pályára szentesi színekben. Közösen elevenítettük fel a kezdeteket, és latolgattuk az esélyeket a bajnokság előtt.

Szabó Árpád szerint 2002-ben - a csapat alakulásakor, és az első NB II-es idényük előtt - a labdarúgók jó része még csak ismerkedett a futsal szabályaival, és ezzel a kispályás labdarúgással. Rúzs-Molnár András volt az, aki először előhozakodott az ötlettel Makra Zoltánnál és Szerencsi Istvánnál, hogy mi lenne, ha Szentes is bekapcsolódna az ország futsal vérkeringésébe. Körülbelül 15 fővel alakult meg a csapat 2002-ben, és még azon az őszön elindultak az NB II-es bajnokságban. Őt Szerencsi kereste meg, hogy lenne-e kedve itt játszani, így került a csapathoz. Tavaszra új arcok kerültek a klubhoz, mások távoztak, erősödött a Szentes, olyannyira, hogy egy esztendővel később a második helyen végeztek, ami azt jelentette, hogy feljutottak az első osztályba. Volt némi tanakodás azt illetően, hogy vállalják-e az NB I-es küzdelmeket, de végül belevágtak, és azóta élcsapattá váltak. Hogy mi változott 2002 óta? A vidéki klubok megerősödtek, fellegvárak alakultak ki, megszűnt a főváros-centrikusság a futsal-ban. Ami a következő szezont illeti, Szabó Árpád szerint, ha az igazolások jól sikerülnek, akkor ismét odaérhetnek az első négy hely valamelyikére. Arra a kérdésre, hogy miképpen dolgozta fel magában azt, ha a hazai közönség "megtalálja" azt válaszolta, hogy kezdetben elég nehezen ment, de azóta igyekszik túltenni magát a nézőtéri bekiabálásokon. Hasonlóan vélekedett Jernei Csaba is, aki szerint talán ezért is ment idegenben jobban a játék, ahol felszabadultabban futballozhattak, mint itthon. Furcsa volt ezeket a "hangokat" hallani, igyekeztek egymás közt megbeszélni a dolgokat. Csaba a kezdetek óta a csapat tagja, ez lesz a hetedik idénye. Számára nem volt ismeretlen a futsal, Csongrádon Koncz Zsolttal, Bíró Mihállyal, Juhos Péterrel már akkor játszották ezt a játékot, ezért azonnal igent mondott Rúzs-Molnár András megkeresésére. Kezdetben papíron jó néhány játékosa volt a klubnak, de a mérkőzésekre kevesen gyűltek össze. Az első mérkőzéseken csúnya vereségek csúsztak be, ekkor alakult át a játékosállomány a klubnál, és tavasszal a hetedik helyen sikerült végezni. Csaba megtisztelőnek nevezte, hogy immár öt esztendeje a csapatkapitánya lehet a társaságnak. Egyelőre azonban csak a kispadról szurkolhat társainak, keresztszalag szakadása miatt csaknem az egész elmúlt idényt ki kellett hagynia. Tervei szerint idén novemberben talán már visszatérhet a pályára, mert játszani mindenképpen szeretne, akár nagypályán is. Legemlékezetesebb mérkőzésének egy idegenbeli Berettyóújfalu elleni derbit nevezett meg, ahol gólt szerzett, gólpasszai voltak.

Kerepecki Csabához Szerencsi István sétált oda, a Szentesi TE egyik edzésének végén, így került az Orosháza jelenlegi labdarúgója a futsal-csapathoz. Számára ismeretlen volt ez a játék, de azonnal igent mondott a felkérésre. Szerencsére gyorsan alkalmazkodott a különleges labdához és a szabályokhoz. Elvileg idén is elengedi őt az Orosháza vezetése, akik eddig nagyon korrektül álltak ahhoz, hogy Keró a nagypályás labdarúgás mellett a futsal bajnokságban is játszszon. Évről évre találgattak a szurkolók, hogy Szarvas Zsolt, aki Ausztriában futballozik, erősítheti-e a Szentest. Zsolt számára ez nem volt kérdés. Jött mindig, lőtte a gólokat hat éven keresztül, több mint százötven találkozón. 2003-ban, amikor eljött a Demecsertől, Tari Róbert szólt neki, hogy alakult egy futsal-csapat Szentesen, jöjjön, erősítse a csapatot. A következő szezonban azonban nem játszik a Legrandban, ideje nagy részét ugyanis leköti az ausztriai idegenlégióskodás és a család. Döntése egyelőre erre az esztendőre szól, de a szavaiból azt lehetett érezni, látjuk még őt a csapatunkban. Zsolt remekül érezte magát ebben a közösségben, amely igazi baráti társaság, és ha ideje engedi minden hazai mérkőzésen szorít a srácoknak. Szarvas Zsolt két Magyar Kupa bronzérmet és egy bajnoki harmadik helyezést ért el a Legrand-MetalCom-Szentes csapatával.

H. V.