A fényíró műtermében

Rejtett értékek?

Fridrich János Fényír-dája abban a tekintetben beleillik sorozatunkba, hogy megfelel a "kritériumoknak", vagyis értékes szakmai gyűjtemény, mely nem állandó nyitva tartással működik. Kilóg viszont a sorból annyiban, hogy a kiállítás nem eldugott termek mélyén van. Régebben jól ismert volt a városban, fénykorában pedig művészek találkozóhelyeként is funkcionált.

Bár lassan két éve zárva van a fényírda, gyakorta kinyílik mostanában az ajtaja a látogatók előtt. Nyilván nincs, nem is lehet a korábbihoz hasonló érdeklődés az Atelier (műterem) iránt, de sokan felkeresik, ilyentájt túlnyomórészt Szentesen nyaraló turisták. Nem múlik el úgy hét, hogy legalább egyszer ki ne nyitnák a látogatók előtt a műtermet a múzeum munkatársai. Ugyanis a fényírda a Koszta József Múzeum egyik kiállítóhelye. A múzeum telefonszámán lehet bejelentkezni, jó tanács, hogy érdemes legalább egy nappal korábban szólni. Elsősorban azért, mert ekkora forróságban bizony ki kell szellőztetni, hiszen az üvegtető szépen átengedi a napsugarakat.

Egyébként éppen ez a napfény fotográfián alapuló műterem lényege. Fridrich János edelényi születésű mester 1905-ben nyitotta meg az Atelier-t az egykori "Görög udvar"-ban, (ma az útbaigazítás úgy szól: a postával szemben, az ortodox templom közelében). A villanyvilágítás kezdete előtt az üvegaknás fényudvaros műtermében abban a korban kiváló minőségű felvételeket tudott így készíteni a mester. A 20. századi Szentes életének első számú dokumentálójává vált. Nagyméretű kameráival állandóan jelen volt a város eseményein: piacokon, iskolákban, esküvőkön fényképezett, de készített családi fotográfiákat, megörökített hadba induló katonákat. A tanyákat is szívesen fotografálta, kijárt a cigánysorra is, onnan a festőművész barátainak szállította az előképeket. Néprajzi felvételein is kiütközik művészi hajlama, fiatal korában festőnek készült. A műteremben mindezekből lenyűgöző válogatást láthatunk. A műterem árasztja az egykori hangulatot az óriás méretű napfénykamerával, vele szemben a fejés kéztámasztó állványnyal, mely a modell mozdulatlanságát volt hivatott segíteni a hosszú exponálás alatt. Megtekintheti a látogató a korabeli retusasztal műszereit, tematikus lencséket, s az oldalsó helyiségben a labort is.

Fridrich mindhárom lányát fotográfusnak taníttatta, közülük Massányiné Erzsébet ebben a műteremben folytatta az ipart, majd 1989-ben felajánlotta a megyei közgyűlésnek. 1997 volt az újjászületés éve, ekkor támasztotta fel a fényírdát Rózsa Gábor mérnök-muzeológus, tavaly óta az épület falán emléktábla és a tér viseli a nevét. Munkaerő átszervezés miatt kényszerültek bezárni a kiállítást, le kellett csökkenteni a létszámot, magyarázza dr. Béres Mária múzeumigazgató. Nagyon örül, hogy még ilyen körülmények között is látogatott a műterem. Azt mondja, hoszszú távon tervezik, hogy ismét állandó nyitva tartással üzemelhet a nagy múltú fényírda.

D. J.