Gyakran egy új mobil, egy mp3 lejátszó, nyaralás, albérlet vagy a tandíj árának előteremtése az az ok, amiért a diákok kétharmada munkát vállal a nyáron, megkurtítva ezzel vakációját.
A munkaadók gyakran panaszkodnak, hogy nehezen kapnak képzett munkaerőt. Nyáron azonban egyértelmű munkaerő növekedés figyelhető meg kielégítve az építőiparban és a mezőgazdaságban ekkor felmerülő igényeket. Ilyenformán dolgozókból nincs hiány.
Az újságok és az internet is tömve van jobbnál-jobb ajánlatokkal, azonban köztudomású, hogy egyes munkáltatók visszaélnek, lehetőségeikkel, s a diákmunkás kizsigerelve érzi magát. Sok fiatal kétségbeesésében s egy kis zsebpénz-kiegészítés reményében szalad olyan munkaadók karjaiba, akiknek a bérek kifizetése nem sürgős, ezért elodázzák, vagy esetleg egészen elfelejtik azt. Azonban számos olyan megbízható szervezet létezik, amely elsősorban a diákok érdekeit képviseli és lassan-lassan, de visszaszorítja a "törvénytelen üzelmeket".
Nyári munkát a legtöbb diák iskolaszövetkezetek segítségével keres. Az iskolaszövetkezetek olyan szervezetek, amelyek saját kapcsolataik segítségével juttatják munkához, a náluk regisztrált tanulókat. A regisztráció feltétele az 500-1500 forintos tagdíj befizetése, amelynek átvételéről az iskolaszövetkezet elismervényt ad és a tagság megszüntetésekor visszafizet. Ezek a szervezetek védik a kezdő alkalmazottat, a munkáltatói visszaélésektől, úgy, hogy az általuk közvetített diákokkal kollektív munkaszerződést kötnek és ha a munkáltató nem fizet, magukra vállalják a bér kifizetését.
Tóth Zoltán évközben a szegedi BTK, másodéves, angolszakos hallgatója, nyáron egy helyi áruházban dolgozik áruterítőként, leginkább éjszakánként. Az éjjeli műszak előnyének az érte járó plusz pénzt tekinti. Keresetét nem kuporgatja, rendszerint az első adandó alkalommal elkölti, gyakran még a munkahelyén, ha a polcok közeit róva ráakad egy jó filmre vagy CD-re. A munkára egy apróhirdető lapban bukkant, még évközben és ekkor csütörtöktől vasárnapig töltötte munkával az estéket. Örül, hogy nyáron - bár egy kicsit többet dolgozik - a munkás hétköznapokat megszakíthatja egy-egy esőnappal. Szülei jónak tartják, hogy fiuk munkát vállalt, s jutalomból Zoli magántőkéjéből szülői instrukciók nélkül költekezhet.
Dalma idén érettségizett, ismeretség révén egy környékbeli gyümölcsösben dolgozhat. Szereti, hogy munkahelyéről "láthatja az eget és hallhatja a madarakat". A gyümölcsösben az a rossz mondja, hogy ha nem ázik bőrig, akkor leég, hiszen nem tud ellenállni a nyári napnak. Ahhoz, hogy dolgozhasson alkalmi munkavállalói könyvet kellet igényelnie, ebbe minden nap bejegyzik, hogy mennyi időt töltött munkával. Fizetését péntekenként kapja. Az így összegyűjtött pénzt félreteszi, hiszen - úgy tervezi - a fővárosban tanul tovább, ahol albérletben lakik majd, s ezen előreláthatólag lesz, nem kevés csinosítani való.
A 20 éves Üllei Kovács László még gimnáziumi évei alatt ismerkedett meg a diákmunkával. Indokai közt szerepelt a pénzkeresés és, hogy némi függetlenséget nyerjen a szüleitől. Mivel elvei közé tartozott a tisztességes, bejelentett munka, beiratkozott egy diákmunka szövetkezethez, ahol kiközvetítették nyárra, a földekre, ahol amolyan mindenes szerepet töltött be, hiszen az ásás és a kaszálás mellett, megismerkedhetett a színpad felhúzás rejtelmeivel is. Szerinte tapasztalatszerzésnek kiváló a diákmunka, hiszen rengeteg új emberrel lehet megismerkedni, ezért példáján felbuzdulva testvérei is belekóstoltak már a nyári munka világába.
És végezetül itt vagyunk mi, szerény újságíró tanoncok, akik azt remélik, hogy munkájuk hasznos azoknak, akiknek megjött a kedve a nyári munkához más fiatalok történetének olvasása közben.
Szemerédi Tünde
és Lajos Csaba