Matyi bácsi

"Előttetek egy ember ment el
S utánatok is jön egy ember."

Legtöbben csak (!) Matyi bácsiként ismerték, kevesen tudták, hogy Kovács Mátyásnak hívták. Kertbarátoknál, nyugdíjasoknál nem volt nélküle rendezvény az utóbbi 15 évben. Hogy bírta energiával, kitartással, türelemmel.

Sokan nem akarták elhinni, hogy a 80. év felé közeledett. Kortalan volt. Én jó 15 évvel ezelőtt ismertem meg, azóta szinte semmit sem változott. Bár a fóliázást pár éve abbahagyta, de a többi munkát nem, sőt a zöldségtermesztésből felszabadult idejét a klubfoglalkozásokra fordította. Szinte mindig úton volt: hol Budapesten, hol Szegeden, hol Miskolcon vagy Pápán tűnt fel. Sok országos összejövetelen Ő képviselte csak Szentest, méltóan.

Nem tudom, hogyan történik most az emberek összegyűjtése a kirándulásokra, hogyan lesz a 80-150 fős vacsorák megrendezése vagy a hozzánk látogatók fogadása, kalauzolása a városban.

Szentes és Matyi bácsi összetartozott. A város maradt, Ő továbblépett egy másvilágba. Más lesz nélküle itt az élet., szakadozott gondolatok.

Az utóbbi 10 évben szinte minden nap találkoztunk személyesen vagy telefonon. Délelőttönként a patikában beszélgettünk, hétvégéken telefonon egyeztettünk. Még nem fogtam fel, hogy elment. Reggelente nézem a patika ajtaját, hátha belép, sokszor kiszalad a számon, ha csöng a telefon, biztos Matyi bácsi az.

Büszke vagyok arra, hogy a földi vándorúton egy ideig társak lehettünk. Köszönöm, hogy megoszthattuk egymással gondjainkat, problémáinkat. Július 20-án még együtt voltunk a vajdasági Temerinben Illés napon. Vállalta a hajnali 3 órás felkelést, az egész napi programot a nagy hőségben és az éjszakai-hajnali hazautazást. Nem volt fáradt, s egy hét múlva itt hagyott bennünket. Lepergett a homokórán az utolsó szem is és a Történelem Ura magához kérette. "te már mindent tudsz, túl vagy mindenen, okos felnőtt!" mi, akik még itt maradtunk e földi létben csak homályban tapogatózunk. Hiába várjuk, már nem segítesz sem a nyugdíjasoknak, sem a kertbarátoknak. Nagy űr és üresség maradt utánad, ezt a hatalmas munkát, melyet Te egymagad végeztél, csak többen összefogva tudjuk továbbvinni. Ne nevess ki fentről bennünket, ha sikertelen és döcögős lesz a folytatás, de folytatni kell, rád való tekintettel is - nehéz örökség.

Kirándulásokon szobatársak voltunk, esténként mindig előkerült egy-egy irodalmi, történelmi kérdés. Az emlékezést ezért fejezze be, szakítsa meg egy rövidke vers.

"Fa voltál, virág. Eltiport az élet,
Kicsit fájsz még - majd egyre kevesebb
Hang sír utánad, egyre halkabb ének,
Aztán csak csönd, mely lassan betemet."

Dr. Horváth György
Király István kertbarátkör elnöke