Kupaktanács helyett rendezett tanács

Százhatvan éve történt

Szemere Bertalan belügyminiszterSzentes jogi státusa többször változott a történelem folyamán. A kezdetben jelentéktelen kis halászfalut 1332-től már templomos helyként emlegetik az oklevelek. A török időkben egy ideig virágzik a település, és 1564-ben eléri a mezővárosi (oppidum) rangot. Az elkövetkező évtizedekben súlyos pusztítások érték, lakossága megcsappant, ezáltal a különböző összeírásokban hosszú időn át ismét faluként (possesio) szerepelt. Az újabb felvirágzás báró Harruckern János György idején következett be, aki 1720-tól birtokolta Szentest és környékét. A földesúr közbejárására a település 1730-ban három országos vásár tartására kapott engedélyt III. Károly királytól, s ezzel a privilégiummal visszanyerte mezővárosi jogállását.Amint közismert, a város - az országban elsők között - 1836-ban örökváltsági szerződést kötött új földesuraival, a Károlyi grófokkal, amelynek következtében Szentes úrbéres jobbágyközségből polgárvárossá, módosabb lakói pedig alávetett jobbágyokból szabad birtokkal rendelkező parasztpolgárokká válhattak, s megnyílt az út a gyorsabb ütemű fejlődés előtt.

1848 újabb mérföldkövet jelentett: nádori rendelettel Szentes elnyerte a rendezett tanácsú város jogállását. A korábbi 12 fős "kupaktanács" helyébe iskolázott, szakképzett tisztviselők léptek; a város élén álló főbírót felváltotta a polgármester, és a város megkapta az elsőfolyamodású bíráskodás jogát. A Szemere Bertalan belügyminiszter ellenjegyzésével ellátott, 1848. július 16-án kelt nádori leirat a következőket tartalmazta:

"Én, István Ferenc Győző császári királyi Főherczeg, Magyarország Hadura és teljes hatalmú királyi Helytartója, e rendeletem tartalmánál fogva tudomásul adom mind azoknak, akiket illet, miképpen én Csongrád megyébe kebelezett Szentes mezőváros közönségének abbeli kérelmét, miszerint magát első bírósági hatósággal elláttatni, és a gyakorlattal megbízandó rendes tanácsnak az 1848:XXIV. t. cz. értelmében eszközlendő választásra feljogosíttatni kéri, méltó figyelembe vevén, és tapasztalván, hogy a nevezett város terjedelme, lakosainak száma és képzettsége, pénztárainak és közjövedelmeinek állapotja, - mint másrészről az ügyek gyorsabb menetele, az igazgatás ellenőrzött biztossága, és főképen a hazafiúi érdekeltség fejlesztése is a kérelem teljesítését javasolják: ennél fogva a fent említett megyének meghallgatása után, a minisztérium javaslatára Szentes mezőváros közönségét azon hatalomhoz képest, amit az 1848:III. és XXIV. t. cz. értelmében gyakorolni jogom van, - első bírósági hatósággal ezennel felruházom és felruházottnak kijelentem: adván neki képességet, hogy az illető bírákat és tisztviselőket törvényesen megválaszthassa, és ez úton a rendezett tanácsot megalakíthassa. E rendeletem teljesítésével a belügyminisztert bízom meg. Kelt Budapesten, 1848-ik évi július 16-ik napján. István nádor, kir. helytartó; Szemere Bertalan belügyminiszter"

Az új igazgatási rendet meghatározó statútum hamarosan elkészült; a tiszt-újítási választásokat 1849. január végén megtartották. Az előkészítő népgyűlésen egy 100 tagú testületet választottak, amely a tanáccsal egyesülve titkos szavazással megalakította a 10 tagú jelölőbizottságot. Ez bonyolította le a tisztújítást. A tisztviselőket - polgármester, főbíró, főkapitány, 8 tanácsnok, főjegyző, aljegyző, főügyész, árvagyám - jelölés után a szavazóképes polgárok közvetlenül választották. Polgármesterré nagy többséggel Boros Sámuel eddigi főbírót választották meg. A tisztségek betöltését követte a képviselő-testület tagjainak megválasztása. A törvény értelmében Szentes a közel 22 000 főnyi lakosságánál fogva közepes városnak számított, ezért arányosan 107 képviselőt választhatott. Ennek lebonyolítása úgy történt, hogy a választópolgárokkal fejenként fölírattak 107 nevet, s az így legtöbb szavazatot kapott 107 polgár alkotta a város képviselő-testületét. Vagyis a választás jelölés nélkül, közvetlenül történt. A közgyűlés a maga ke­beléből megválasztotta a szakbizottmányokat: az árvabizottmányt, a közteherviselésre, előfogatokra, katonai élelmezésre és szállításra ügyelő bizottmányokat. A 8 tagú tatács tagjaiból megalakította a bírói és a polgári tanácsot.

A képviselő-testület 1849. március 31-én jóváhagyta a város véglegesnek szánt rendezési tervét, amely a szabad királyi városokról szóló 1848: XXIII. tc. alapján készült. Bevezető mondatában kimondta: "Szentes városa mint követválasztásra jogosított, első bírósági hatósággal ellátott és gyakorlattal megbízott rendezett Tanácsú Város, mint önálló köztörvényhatóság köz dolgait törvényes felsőbb felügyelet alatt, minden más törvényhatóságtól függetlenül, a köz törvény szerint igazgatja." A rendezési tervezetet az Országos Honvédelmi Bizottmány egyetlen pont kivételével jóváhagyta. A kifogásolt rész Szentes önálló köztörvényhatóságára vonatkozott. Ennek törlése következtében a város ezúttal is elesett attól - nem először és nem utoljára -, hogy a köztörvényhatóságú jogot megnyerhesse. Az OHB aláren­delte a várost a vármegyének, az pedig a járási főszolgabíró által érvényesítette jogait. A szabadságharc leverése után a város jogi státusa további sérelmeket szenved, 1865-ben eljutva a városi közigazgatási szervezet elvesztéséig. Kitartó küzdelem árán az 1848-ban elnyert rendezett tanácsú jogállást 1867-ben sikerült visszaszereznie.

Labádi Lajos