Jelenetek egy házasságból

Nincsen tökéletes férfi, nincsen tökéletes nő. Nincsen tökéletes házasság. ámbár mindegyik annak indul. Csak aztán megváltozik valami. Egy mai házasság felbomlásának története az a darab, amit Détár Enikő és Rékasi Károly vitt színpadra, s mutatott be a Megyeháza udvarán.

Tökéletesnek indul Mari-anne (Détár Enikő) és Johan (Rékasi Károly) házassága is, Szerelem, együtt járás, házasság, gyerekek ., aztán jöttek a szürke hétköznapok, és valami megváltozott. A negyvenes éveiben járó Johan egy nap bejelenti, hogy beleszeretett egy nála húsz évvel fiatalabb nőbe, Paulába, aki miatt elhagyja a családot. A szakítás után a házaspár többször találkozik egymással, és beszélgetéseik alkalmával egyre többet tudnak meg önmagukról, a másikról és a házasságban töltött éveikről is. Felszakadnak a régi sérelmek, bonyolult lelki folyamatok fogalmazódnak meg, a szeretet és a taszítás kettőssége érezhető kettejük viselkedésében. S a néző a jelenetek kapcsán akár úgy is érezheti, mintha már átélt volna hasonlót, ismerős ez vagy az az érzés.

Így érezte magát a próbák alatt a színészházaspár is. Nyilatkozataikban többször megemlítették, néha nehéz volt különbséget tenni a színdarab és a valóság között. Amit magánemberként átéltek, visszaköszönt a színpadon is. Házassági terápiaként élték meg a próbákat, a 23 éve együtt élő színészek hitelesen boncolgatják a mindnyájunkat érintő, örök férfi-nő közötti kapcsolati problémákat. S, hogy megmenthető-e egy kisiklott házasság? Ingmar Bergman ezt boncolgatja 1973-as filmjében. (Ennek adaptációja a színdarab.) Három hónap alatt írta meg a forgatókönyvet, melyben Liv Ullman és Erland Josephson játssza a főszerepet. "Valahogy megszerettem ezt a két embert, míg velük foglalkoztam. Eléggé ellentmondásosak lettek, néha félénkek, gyerekesek, néha egészen felnőttek. Rengeteg butaságot összebeszélnek, néha meg valami okosat mondanak. Félénkek, vidámak, önzők, buták, kedvesek, okosak, önfeláldozók, ragaszkodók, mérgesek, szelídek, szentimentálisak, kiállhatatlanok és szeretetre méltók. Egyszerre." - írta róluk Bergman.

A téma 35 év után is aktuális. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a szentesi előadásra 460 jegy kelt el. A közönséget az sem tántorította el, hogy csepergett, majd zuhogott az eső. Sajnos emiatt helyenként rosszul lehetett hallani, a kinyitott esernyők miatt látni a színészek remek játékát. Aki a szünet után is kitartott, átélte kettejük viszonyának megoldását: noha Marianne és Johan házastársként nem voltak őszinték egymáshoz (talán ez volt a gyökere minden bajnak), szeretőként már mindent meg tudtak egymással beszélni. S a konklúzió? Egy szerelem nem múlik el a válással.

VÉ