2008. július 4.

Látni és láttatni a szépet

A Múzeumok éjszakájának műsorfolyamában egy új időszaki kiállítás is nyílt. Lantos Miklós fotókiállítása dél-dunántúli szakrális emlékeket mutat be.

A Koszta József Múzeum időszaki kiállításainak helyet adó teremben dr. Béres Mária, az intézmény igazgatója méltatta Lantos Miklóst. Elmondta a Pécsett élő építész-fotóművészről, hogy több évtizedes műemlék kutatási és dokumentálási munkájáért 1998-ban Kós Károly-díjat kapott. Az itt látható anyag válogatás képeiből, jórészt a Bálint Sándor professzorral, a tanárral és atyai jóbaráttal tett közös gyűjtő- és kutatóútjaik dokumentációja.

- A képek nem csak dokumentatívak, azaz a Dél-Dunántúl bájos, dombos-völgyes, természetes térszíneit ragadják meg, hanem az épített szakrális örökség tájba simuló, harmonikus egységét is. A felvételek mesélnek régmúlt és élő történelemről: a mecseknádasdi britektől a Dél-Dunántúlra a török hódoltság óta betelepedő délszláv és a 18. századtól folyamatosan érkező német telepesekről, akiknek folyamatos együttéléséből bontakozott ki újkori népi hitéletük. Az ófalui kálvária melletti nagypénteki ünnepség gomolygó, fekete ruhás öregasszony-csoportja múltat és jövőt összekötő történelmi kapocs, a légies szakrális tér hús-vér, földi ellenpontja, Istennek elkötelezett hangsúlya. Megismerhetjük a búcsújáró helyeket (Máriagyüd, Máriakéménd, Hőgyész-Csicsó), valamint az itt kedvelt védőszenteket, sírköveket és út menti keresztformákat. Lantos Miklós meglátja a szépet és gyönyörű fotói révén velünk is megláttatja - hangzott a múzeumigazgatótól.

A kiállítás megnyitására felkért Vági László ny. apátplébános betegsége miatt nem tudott jelen lenni az eseményen, de papírra vetett gondolatait elküldte. - Úgy gondolom, nem túlzok, ha azt állítom, hogy a templom és a múzeum feladata közös: összekötni embert Istennel, és összekötni a jelent a múlttal. És amit a művészet szintjén elődeink alkottak és reánk hagytak, azt a hívő ember Isten ajándékának is tarthatja - olvasta Homoki Nagy Mária Vági László sorait, melyben a plébános a rendhagyó tárlatnyitó időpont (este 9 óra) kapcsán arra is kitért: - Én különösen szerencsés dolognak tartom a múzeumi éjszakák gondolatát. Van ugyanis különös vonzereje mindannak, amit az ember akkor és úgy láthat, hogy nincs lehetősége mást látni, mert sötét van. Úgy is mondhatjuk: a sötétség sok látnivalónak a színpada. Lehet-e csillagot látni sötétség nélkül?

A Szent Anna Plébánia Scolaja énekével kísért megnyitón egészen őszig megtekinthető kiállítást adtak át a közönségnek. A fotók mellett szakrális tárgyak is láthatók a múzeum gyűjteményéből.

D. J.