A református nagytemplom építése

Kétszáz éve letett alapkő

Kiss Bálint lelkész-esperes

Az utóbbi években többször írtunk a református templomaink történetéről, amelyek a ma is álló, megszépült főtéri nagytemplomunk előfutárai voltak. Szomorú előtörténetet ismerhettünk meg, amely az ősi templom elvételével (visszaadatásával) kezdődött 1747-ben; az új, kisméretű fatemplom felépítésével folytatódott, amely 1760-ban a tűz martaléka lett. A következő állomást egy újabb templom építése jelentette, amelyet 1761 decemberében vehettek birtokba a reformátusok. Kiss Bálint lelkész leírása szerint ez a templom "minden külső ékesség nélkül való épület volt, nem volt rajta se párkány, se dísz, egészen sima volt, mert a hatóság meghatározta, hogy annak semmi templom formája ne legyen; ne legyen padlása téglával beboltozva, hanem csak bedeszkázva. Meg volt határozva, hogy a hossza 20 öl, a szélessége 7 öl, a magassága 4 öl legyen." (1 öl = 1,9 m) A templomtól 4 ölnyi távolságra volt a torony, amelynek magassága 5 öl lehetett, teljesen lapos tetővel. Később engedélyt kaptak a toronytest megmagasítására (12 öl), és díszesebb toronyfedő kialakítására (5 öl). A templom és a torony teteje vörösfenyőből készült, vörösréz gombbal és csillaggal.

Az 1800-as évek elejére a református hívők száma már meghaladta a 8600 főt. Az 1761-ben épített templom szűknek bizonyult, ezért egyre sürgetőbbé vált annak bővítése, vagy új templom építése. A ceglédiek példája nyomán a presbitérium úgy döntött, hogy a régi templomot kitoldatja a toronyig, s új tetőzetet készíttet. A bővítési terv kidolgozására Fischer Ágoston kecskeméti építőmestert kérték fel, aki addig Hódmezővásárhely, Öcsöd, Kőröstarcsa, Füzes-gyarmat, Békésszentandrás református templomainak építésével bizonyította tehetségét. Fischer nem helyeselte a szentesiek elképzelését, mivel annak megvalósítása esetén egy igen hosszú, keskeny, formátlan építmény keletkezne. Javasolt egy másik bővítési módot, kijelentve, hogy ő a presbitérium által kért kitoldást - mint mesterségét gyalázó munkát - nem vállalja. A presbitérium ekkor a fiúiskola építőjéhez, Jau-ernik Ferenc vásárhelyi kőművesmesterhez fordult, aki a ceglédi módú kitoldást felvállalta. 1807. május 9-én letették a fun-damentumot, majd a föld színéig megtörtént a kikövezés. Tégla hiányában azonban leállt az építkezés. A kényszerszünet alatt a presbitérium és az egyházi elöljáróság úgy döntött, hogy mégis csak Fischer Ágoston tanácsát követik. Felkérték a kecskeméti mestert, hogy az általa tervezett gyomai templom mintájára készítsen rajzot és költségvetést egy 24 öl hosszú és 12 öl széles építményre. A tetőzet elkészítésére Tunkel Ferenc szolnoki ácsmesterrel kötöttek megállapodást, aki akkoriban a debreceni templom tetőzetén dolgozott.

1808 tavaszán felszedték a Jauernik Ferenc által készített fundamentumot, majd kiásták az új templom alapjait. Az alapkő letételére július 6-án került sor. A továbbiakra nézve adjuk át a szót Kiss Bálintnak, az építkezés legfőbb "felügyelőjének": "A fundamentum elsőbb köveit letettük ez 1808. esztendő július 6-án, és még ezen a nyáron s őszön felrakódott 4 ölnyire. Itt megjegyzést érdemel, hogy a napkeleti déli szegletnél, azon a tájon, ahol a karzat ablaka van, volt hajdan a város aklánál levő kút, ezt behányták, mikor ott lett a templom helye, de dudvával, földdel. Ásták itt a fundamentumot jó két ölnyire, de jó földre nem találhattak; félbehagyta hát az ásást a mester és azt mondta, hogy ide kettős bolthajtást tetet és meg fog állni. Úgy cselekedett, de hogy hibázott, mutatta a következmény. - Másik hibája volt a kőmíves mesternek, hogy az új templom falát a torony oldalába bele vagdaltatta, és a tornyon levő párkányokat meghagyta. A templom fala ülepedett, a toronyé nem, ennélfogva a templom fala, későbben a bolthajtás megrepedezett, hogy az alsó karzat bolthajtásait le kellett szedni, és helyettük másokat kellett rakni. - Eleget mondottam mind a mesternek, mind az elöljáróknak, hogy a templom falát nem kellene a torony falába bevagdalni, hanem csak egyenesen mellé rakni, hogy szabadon, akadály nélkül ülepedhessen, de a kőműves azt mondta, hogy ez az építés szabálya ellen volna, az elöljárók pedig, s a kollégáim is azt mondták, hogy ezt a mesternek jobban kell tudni, mint nekünk, hogy kell építeni. Azonban ezek a kapcsok a fal feljebb szállásakor kiszakadoztak, a párkányok letöredeztek, mégpedig úgy, hogy a falat is sok helyen keresztül szakították, és kivált a déli oldalon a toronytól egy tenyérnyire elfeszítették."

Kiss Bálint az alapkővel kapcsolatban elmesélte, hogy az építkezés során előkerült az 1761-ben elhelyezett alapkő, rajta az építőmesterek, valamint az egyházi elöljárók neveivel, bizonyítandó, hogy a templomot nem katolikusok, hanem reformátusok építették. "Ezt a kőtáblát mi is az új templomban az úrasztala alá tettük, az akkori ekklésiai elöljárók nevét a másik oldalára felmetszetvén, hogy ebben az új templomban szolgáljon bizonyságul arra, hogy ezt Isten segítségével reformvallást követők készítették."

Az építkezés 1809-ben a francia háborúk miatt szünetelt. 1811-re az új templom falai elkészültek. Ekkor bontották el a körül épített régi templomot, amelyben mindeddig zavartalanul folyt az egyházi élet. Őszre az új templom tető alá került: 1811. október 2-án megtartották az első istentiszteletet. (A Kossuth téren ma is látható klasszicista stílusú műemlék nagytemplom építése 1826-ban fejeződött be.)

Labádi Lajos