A két idősebb gyermekem a Petőfi Sándor Általános Iskolába járt. Szerencsére értelmes, kreatív és jóérzésű gyermekeim vannak. Nagyon hálás vagyok érte a sorsnak, sokat tanulok tőlük. A legidősebb egyetemista, a középső gimnáziumba jár.
Az első iskolaválasztásnál, mint minden kezdő szülő, tele voltam izgalommal és lelkesedéssel. Melyik iskolát válasszam? Hol tudnának az én érzékeny lelkű, művészeti hajlamú gyermekeim kibontakozni? Amikor a Petőfi Sándor Általános Iskola bemutató óráját hallgattam, éreztem, hogy erre az iskolára gondoltam. Ma már biztosan tudom, hogy jól választottam. Szeptembertől a legkisebb gyermekem lett első osztályos ebben az iskolában. Az külön ajándék, hogy csodálatos pedagógusokat kaptunk Józsa Józsefné Jusztika néni és Mihály Ágnes személyében. Az idősebb gyermekeimnél nagyon szerettem volna, ha nagyon jól tanulnak, jól sportolnak, és a művészeti adottságaikat is fejlesztik. Mi szülők hajlamosak vagyunk nagyon magasra tenni a mércét a gyermekeink és pedagógusok elé. Versenyezniük kell az iskola hírnevéért és a szülők elismeréséért is.
Az egészséges versenyszellem persze növeli a teljesítményt. De ez volna a lényeg? Minél több tudást, teljesítményt felmutatni a gyermekeknek? Ma már tudom hogy nem ez a fajta tudás a lényeg. A lényeg a gyermekből testileg, szellemileg, lelkileg egészséges ember nevelése. Olyan ember nevelése, aki tisztában van az értékeivel, a lehetőségeivel. Aki tudatosan küzd az elképzeléseiért, nem adja fel az elveit és a céljait. Folyamatosan fejleszti magát minden téren. Tudja, hogy ő a felelős az életéért és felelős a társaiért is. Képes másokkal eredményesen együttműködni. Tudja szeretni, becsülni, tisztelni a másik embert is. Megtalálja bárkivel a közös hangot. Az ilyen gyermek becsüli mások jó tulajdonságait, szívből tud örülni a többiek sikerének. Milyen jó volna, ha mindezt megtanulnák, ha felnőtt korukban is alkalmaznák! Mennyivel boldogabb volna ez az ország, ha az emberek nem volnának irigyek, ha tudnának együtt örülni a másikkal!
Hát ezért szeretem én ezt az iskolát annyira, mert az énekórákon, a színházi zenei bemutatón, a karácsonyi hangversenyen és még sok más rendezvényen együtt dobban a szíve a gyermekeknek és a felnőtteknek. Ahol több a zene, a művészet, nagyobb a lehetőség a közösen átélt boldogságra, élményre, ami lehetővé teszi a gyermekek összefogását. Ilyen körülmények között könnyebb jobb lelkű embert, egymást segítő állampolgárt nevelni. Az ilyen iskolákra nagyon nagy szükség van!
Szeretném megköszönni az összes pedagógusnak, hogy vállalták a legnehezebb, de egyben legszebb feladatot: a gyermekeink nevelését! Sok erőt, egészséget és sikert kívánok hozzá!
Dr. Soós Beáta