Aggódva figyeltük, mennyire gyorsul gyengülése, még is elszoruló szívvel vettük tudomásul, hogy Kuklay Andrásné Virágos Julianna nincs többé.
Szép kort ért meg, mégis fájó a hiánya, mert Juci néniből csak egy volt, a hozzá hasonló emberekből is kevés, egyre kevesebb. Súlyos történelmi időknek volt a tanúja. Nem történészként, magánemberként. Kevesen tudtak többet Szentes felsőpárti világáról is. Ha azt mondjuk: Dorogiék, frissen sült kenyér illatát érezni: azt hallom: Vranáék, akkor a szövőszékről legördülő csodás selyemdamaszt virágai integetnek felénk. Az árnyas verandán az egyik Vrana-lány (a későbbi Drahosné) hajol szálán varrott kézimunkája fölé. Lesik a postást, hoz-e hírt Indiába szakadt bátyjuktól. Nincs már, aki mindezt hitelesen számon tartaná.
A háború nehéz évei után Kuklay Andrásné életében ismét Szentes következett az újrakezdés, a megélhetés, a gyereknevelés nem kevés gondjával. Ez az időszak vezette vissza - sokak örömére - eredeti hivatásához. Kevesen ismerték úgy a nők öltöztetésének művészetét, mint ő. És ő nem érte be ennyivel, minden lehetőséget megragadott, hogy továbbképezze magát.
Ekkoriban indult el Szentesről az a gimnáziumi program, hogy a diákok valamilyen gyakorlati képzésben is kipróbálhassák a való élet közelségét. Amikor a lányok lehetőségeit keresték, jutottak el Juci nénihez. Akkoriban azonban a vállalatok ragaszkodtak a kiváló dolgozókhoz. Meg nem is hitték, hogy átjön a gimnáziumba a jóval kevesebb pedagógus fizetésért. Szerencsére tévedtek.
A tantestület új tagja az első perctől kezdve megtalálta helyét a diákok és a tanárok között. A lányok örömmel gazdagodtak egy életre szóló hasznos gyakorlati tudománnyal. Ráadásul a foglalkozások kötetlenebb jellegéből adódóan - a beszélgetések közben - sokat nevelődtek is Juci néni keze alatt. A szabad délutánokon a tantestület nőtagjai jöttek össze a műhelyben, hogy ők is ügyeskedjenek vagy egyszerűen csak részei legyenek a jóízű beszélgetéseknek.
Egy külső látogató, miután elismerte a virágzó munkát, szóvá tette, hogy a műhelyvezetőt mindenki - még az idősebbek is - Juci néninek szólítják. Megmagyarázták, hogy ez nem tiszteletlenség, hanem éppen a szeretet, az elismerés jele. Nagyon hiányzott, amikor nyugdíjba ment, de kapcsolata az iskolával megmaradt. Gyermekszeretetét pedig unokáira, dédunokáira ruházta át.
A kis család mellett a régi diákok és tanártársak is őrzik áldott emlékét. Juci néni elment, de hisszük, hogy nem tétlenkedik. Azóta bizonyára szép fehér gyolcsba öltöztette az ég angyalkáit.
Szeretettel emlékezik Erzsi néni