Vér folyt a Kossuth téren

Száztíz éve betiltott munkásgyűlés

Arady Kálmán rendőrfőkapitány

Az 1890-es évekre a megélhetési nehézségek tömeges méreteket öltött, különösen a dél-alföldi régióban. A munkanélküli mezőgazdasági munkások, kubikosok, napszámosok, cselédek között gyorsan terjedtek az agrárszocialista tanok, melyek összefogásra, szervezkedésre buzdítottak. Napirenden voltak az aratósztrájkok, munkamegtagadások, tiltakozó népgyűlések, felvonulások. A hatalom a megmozdulásokra erőszakkal, gyűléstilalommal, rendkívüli állapot bevezetésével válaszolt. Sima Ferenc szentesi országgyűlési képviselő hiába figyelmeztetett a parlamentben, hogy egy eszme terjedését rendőri erőszakkal nem lehet megakadályozni, - nem hallgattak rá.

1898-ban különösen kiéleződött a helyzet, amelyhez jelentősen hozzájárult az úgynevezett rabszolgatörvény (II. tc.) január végén történt bevezetése. A nevezett törvénycikk hivatva lett volna szabályozni a mezőgazdasági munkások és munkaadók közötti jogviszonyt, de szigorú előírásaival nem csillapította, hanem tovább növelte a feszültséget. A szentesi munkások február közepén népgyűlés keretében értelmezték a törvényt, tiltakozva bevezetése ellen. Egy hónappal később újabb munkásgyűlést tartottak, amelynek fő napirendje: Mit akarnak a szociáldemokraták? Arady Kálmán városi rendőrfőkapitány jelentése szerint izgatás, lázítás nem fordult elő, ennek ellenére dr. Lakos Imre polgármester nem engedélyezte a munkások által május elsejére bejelentett népgyűlést és körmenetet. Az elégedetlenséget csak növelte, hogy dr. Vadnay Andor főispán május 2-án elrendelte az ideiglenesen megalakult Szentesi Szocialista Kör hatósági feloszlatását, valamint a szervezet iratainak, könyveinek, jelvényeinek és zászlajának zár alá helyezését.

A helyi munkásvezetők - Békési Imre, Fekete Nagy Balázs és Bajczer Imre - június 12-ére (vasárnap) ismét népgyűlést jelentettek be a Kossuth térre, amelynek napirendjén a munkások és a munkaadók közötti viszály kiegyenlítése, valamint az általános választói jog követelése szerepelt. Dr. Lakos Imre polgármester a gyűlés megtartását nem engedélyezte, s ezt tudatta a kérvényezőkkel és a rendőrséggel egyaránt. A tilalom ellenére a munkások falragaszokon hirdették, hogy a gyűlést vasárnap megtartják. "A polgármester félvén a bekövetkezhető veszélytől, megkereste a helybeli csendőrséget, hogy a rendfenntartásról gondoskodjék, és hogy akadályozza meg a munkásokat a gyűlés megtartásában. Egyúttal megkereste a szegedi csendőrparancsnokságot is, honnan szombat este 10 órakor még húsz csendőr érkezett meg" - írta a korabeli újság.

A gyűlés reggelén Arady Kálmán főkapitány magához hívatta a munkásvezetőket, és figyelmeztette őket: mivel a gyűlés nincs engedélyezve, hajoljanak meg a hatóság rendelkezése előtt, és oszoljanak el a piactérről. A felszólításnak nem volt foganatja, ugyanis 11 órára több ezer ember gyűlt össze a Kossuth téren. A továbbiakról a helyszínen tartózkodó újságíró így számolt be: "A rendőrség látva, hogy a gyülekezők a térről nem tágítanak, Arady Kálmán rendőrfőkapitány lépett az emel-vényre, és felhívta a népet az eltávozásra. Hangja azonban elveszett a kiabálásban. A munkások követelték, hogy a népgyűlés megtartható legyen. A főkapitány hasztalan csitítgatta a lármás tömeget. Nem ért célt azzal sem, midőn azt hangoz-tatta, hogy a gyűlés megtartását nem ő tiltotta meg, hogy ő rendelet folytán van itt, hogy még erőszakkal is megakadályozza a gyűlés megtartását. A munkások lármáztak, fenyegetőzni kezdte, úgyhogy a főkapitány kénytelen volt a csendőrség segítségét is igénybe venni."

Dél körül járt az idő, midőn egy 32 fős csendőrkülönítmény vonult a főtérre, hogy a mind jobban fenyegetőző tömeget szétoszlassa. A csendőröket vezető Doroghy csendőrhadnagy az emelvényről felszólította a lármázókat, hogy távozzanak a térről. A munkásvezetők kérték, hogy engedtessék meg nekik a gyűlés, mert ők nem lázítani, hanem egyezkedni kívánnak a gazdákkal. A hadnagy azt felelte, ha a polgármester megengedi, hogy a munkások beszélhessenek, az ellen neki nincs kifogása. Küldöttség ment Lakos polgármesterhez, de az kijelentette, hogy a gyűléstilalmat nem vonja vissza. Erre a néptömeg újból lármázni kezdett. A csendőrhadnagy figyelmeztette a tömeget, hogy 20 percen belül hagyják el a teret, különben kénytelen lesz fegyveres erőt is igénybe venni. Az egybegyűltek tovább hangoskodtak, fenyegetőztek. "Doroghy látva, hogy szépszerivel nem boldogulhat, a csendőröknek parancsot adott, hogy a Kossuth teret ürítsék ki. A tömeg látva, hogy a dolognak fele sem tréfa, menekülni igyekezett, az azonban nem volt olyan könnyű. Egyik a másikat tolta, lökte, csakhogy mielőbb menekülhessen. A csendőrök pedig a puskatusával nyomták az elöl állókat, úgy azonban, hogy nagyobb baj vagy szerencsétlenség ne essék. Mégis voltak néhányan olyan merészek, akik a dolog komolyságában nem hittek, a lármával, fenyegetőzéssel, szitkozódással nem hagytak alább. Volt olyan is, aki tüntetőleg veregette a mellét, hogy oda szúrjon a csendőr, ha mer. Az ilyeneket azután a csendőrök a puska tusával erősebben meglökték, úgyhogy némelyik el is esett" - írta a jelenlévő kortárs.

A tusakodás során két személyt szuronnyal is megszúrtak a csendőrök, véreztek is, a sebük azonban nem volt életveszélyes. Két munkást pedig letartóztattak, mert követ fogtak a szuronyos csendőrökre. A Szentesi Lap tudósítása azzal zárult, hogy "Ez volt az első vér története Szentesen. Óvakodunk, hogy előidézésével valakit okoljunk, mert bűnnek tartanánk a hangulat izgatottságát fokozni. De kérjük úgy a hatóságot, mint a munkásokat, hogy inkább igyekezzenek az ellentétek elsimítására, mint kiélesítésére."

Labádi Lajos