A múlt vasárnapon minden katolikus istentiszteleten, szentmisén, arra kérték a hívek Istent, hogy az Ő sugallatára tudjanak "helyesen gondolkodni." Hát a magyarok - még a nem hívők is - elmondhatják, hogy kaptak: ha nem is sugallatot, de kaptak egy nagyszerű halált: Fejtő Ferenc halálát. És aki e hírrel kapcsolatban helyesen akar gondolkodni, az ne erőltesse nagyon magát, hanem mondja ki szívében e nevet: Fejtő. S ha ezt kellő tisztelettel és kíváncsisággal megteszi, akkor maga is "fejtővé" válik, s talán rá tud találni olyan értelmekre, melyekre tán nem is gondolt volna csak úgy magától. Ehhez tudni kell, hogy egy utolsó baráti beszélgetés során a 98 éves Fejtő Ferenc, kit joggal hívtak "Ferenc császárnak" - ült a karosszékében, az ő trónusán, és ezeket mondta: "Úgy látszik, valaki vigyáz rám. Őrangyal? Inkább gondviselést mondanék." S mikor megkérdezték, hogy nem érzi-e magát kiválasztottnak, ez volt a válasza: "Igen."
Vagyis a majdnem száz évet élt, s hatalmas pályát befutott magyar szellemóriás így tette magát végérvényesen prófétává. Csak az a kérdés. Hány magyar és hány hívő magyar fogja ezt neki elhinni?
Pedig jól tennénk, ha megtennénk, mert hátha ettől sok magyar maga is kis prófétává válna, s meg tudná fejteni: honnan jött ez a mai felfordulás és van-e ennek valami értelmes célja? Meg hogy a helyes gondolkodás és az igazság tiszteletének útját követve hogyan tudunk megszabadulni saját magunk tudathasadásos állapotából.
Hiteles vallomás van róla, hogy az a gyűlölködés, mely eluralkodott a magyar nép lelkén - saját maga szava szerint - "a legroszszabbat tette" egészségére. Ha ezt az ő végső aggodalmát bibliai nyelven akarjuk hallani, akkor halljuk csak Jézus panaszát a Gecsemáné kertből: "Szomorú az én lelkem mindhalálig." És ha arra gondolunk, hogy József Attila mellé fogják őt temetni, akkor jót tenne nekünk, ha az ő szavait is próbálnánk megfejteni: "Íme, hát megleltem hazámat, a földet, ahol nevem hibátlanul írják fölében,/ ha eltemet, ki eltemet." Aki pedig ehhez még imádkozni is képes, jól teszi, ha imádkozik, nehogy Fejtő Ferenc halála esetében is igaza legyen az ő legnagyobb barátjának: "Így éltem s voltam én hiába,/ megállapíthatom magam./ Bolondot játszottak velem,/ s már halálom is hasztalan."
De jó lenne végre Igent mondani a gondviselésre addig, amíg még van valami terve ezzel a kis magyar néppel.
Vági László