Politikától távolodva

Az őstermelő Pap Imre

A civil életre hangolódott. A helyi választások után fölhagyott a pártjával való politizálással, lemondott a Munkáspárt helyi elnöki feladatairól, mi több, a párttagságát is megszüntette. Egyrészt családi okok késztették erre a lépésre, másrészt, mint mondja, abba a közéletbe, ami mára kialakult, már nem kívánt részt venni.

Még 2006-ban a Munkáspárt színeiben indult el a helyi önkormányzati választásokon. Tárgyalásban voltak ugyan az MSZP-vel, de véleménye szerint a szocialista párt olyan feltételeket szabott, amit sem a Munkáspárt sem ő személyesen nem tudott elfogadni. Úgy döntött, megpróbálja egyedül. Ez nem jött be.

- Azt követően még dolgoztunk, de közben meg is fogyatkoztunk, a párt kétfelé vált a városban is - meséli.

- Úgy voltam vele, ha segíteni nem tudok, akadályt sem gördítek a párt elé. Szerintem ostobaság volt fölvenni a kommunista nevet. Ezzel politikai öngólt rúgtunk magunknak, sokan elpártoltak tőlünk. Becsülettel végigcsináltam a kampányt. Csak így volt értelme az elmúlt tizenkét évi munkámnak a képviselő-testületben.

Ma már "csak" a fóliájában tevékenykedik. A közélettől azért nem szakadt el teljesen. A Szabadidős Sportklub szeretetakciójába is besegített tavaly. Megpróbálta úgymond, hasznossá tenni magát. A kapcsolatai is megmaradtak.

Nyolc éven keresztül a szociális bizottság elnöke volt a képviselő-testületben, előtte tagja a grémiumnak. Három cikluson át dolgozott a testületben. Az ott végzett munkáját az önkormányzat "Szentes városért" kitüntető címmel köszönte meg.

- Igyekeztem a legjobb tudásom szerint segíteni a várost. Ez az elismerésben is visszaigazolódott. Amiatt, hogy kibicsaklott a további közéleti munkám semmilyen sértődöttség nincs bennem, a szociális ügyekkel foglalkozó emberekkel ma is tartom a kapcsolatot. Sok mindenben véleményt cserélünk, látom azt, hogy egyre kevesebb a pénz, egyre több az elesett ember. Azt látom, hogy a város intézményhálózatának szakmai-dologi kiadásai tovább csökkennek, nincsenek meg a föltételei a színvonalas munkának, az, hogy még mindig talpon vannak, az ott dolgozók munka-lelkiismeretén, szakmaiságán múlik. Ami a fejlesztéseket illeti, úgy gondolom, hogy egyfajta műszaki igényesség elvárható lenne a döntéshozóktól. Korábban is azt mondtam, a kevesebb lehet, hogy több lenne. Közbeszerzésnél nem biztos, hogy az a célravezetőbb, ami a legkisebb anyagi teherrel jár, azt fogadják el, és utána pedig rájönnek, hogy azt nem megfelelő módon készítették el. Ide kívánkozik például a Megyeháza épülete - jelenti ki.

Vállalkozó. Őstermelő. Elismeri: sorstársaival küszködnek az egyenlőtlen versenyben, az értelmetlen, a hozzá nem értést tükröző jogszabályok tömegével. Azt mondja, az uniótól mindent átvettünk, ami rossz, ami jó, arra meg azt mondjuk, hogy nem jó.

Panaszkodik:

- Kiszorulnak a magyar termékek a piacról. Tönkre teszik a magyar mezőgazdaságot. Ebben a hatalmas közegben kisember vagyok, senkit nem érdekel az, hogy én, Pap Imre főállású őstermelőként létrehoztam magamnak egy munkahelyet, nem állok sorba a polgármesteri hivatalban segélyért, nem megyek a munkaügyi központba, hanem kockáztatok, dolgozom. Az ember beállít egy bizonyos eszközállományt, akkor azt működtetni kell, mert nem tudja másba átforgatni. Ennek az ország látja kárát, mert az én korosztályom, meg az öregebbek még teszik a dolgukat, amíg bírják, csinálják, aztán nincs tovább. A fiatalok? Másba kezdenek. Nincs meg az állami támogatás, amivel látnánk, a magyar gazdaságnak jövőt akarnak adni. Itt 10 százalékra adnak hitelkamatot, Lengyelországban 2 százalékra.

Lovas József