A Szentesi Ipartestület egykori székháza

Száztíz éves épület

A Szentesi Ipartestület régi székháza (1999)

Szentesen az 1740-es években kezdődött meg az iparral foglalkozók céhekbe tömörülése. Elsőként a Csizmadia Céh alakult meg 1743-ban, valamivel később követték példájukat az egyéb szakmák képviselői is. 1759-ben még csak 36 iparűzőt írtak össze, ezzel szemben 1828-ban már 320, 1856-ban pedig 432 főfoglalkozású iparos élt a városban. 1870-re az önálló iparosok száma megközelítette a 800 főt. Az 1872: VIII. tc. megszüntette a céheket, de lehetővé tette új típusú ipartársulatok alakítását. Szentesen is kísérletet tettek a valamennyi szakmát összefogó Általános Ipartársulat megalakítására, de működése a széthúzás miatt akadozott. Valódi áttörést az 1872. évi ipartörvényt módosító 1884: XVII. tc. hozott, amely elrendelte a hatósági jogkört is gyakorló ipartestületek felállítását. A szentesi iparosok közgyűlése 1885. május 27-én kimondta a Szentesi Ipartestület megalakulását, amely az alapszabályok jóváhagyása után, 1886. augusztus 24-én kezdte meg tényleges működését. Mivel saját épülettel nem rendelkezett, átmenetileg bérbe vette a volt Csizmadia Céh egykori céhházát a báró Harruckern utca (ma Ady E. u. 36.) és a Céhház utca sarkán. Az 1890-es évek elején ennek tulajdonjogát is sikerült megszereznie.

Az öreg épület egy nagyobb táncteremből és két irodából állt, amelyek közül az egyiket a Betegsegélyező Pénztár használt. Igen hamar kitűnt, hogy ebben a formájában alkalmatlan az iparosság befogadására. 1898-ban elhatározták az épület kibővítését egy 17x 10,5 méteres toldalékszárny hozzáépítésével. A tervek elkészítésére Bene István és Borsos Szabó Antal építőmestereket kérték fel; utóbb Borsos tervét fogadták el kivitelre. A Harruckern utcai homlokzat folytatásaként tervezett új szárnyba kívánták elhelyezni a könyvtárat és olvasószobát, a biliárdtermet, egy étkezőt és konyhát, egyéb mellékhelyiségekkel. Utóbb a tervet tovább bővítették, kimondva az udvarban lévő régi épületek teljes elbontását és újabb épületrészek készítését. A jelentősen megnőtt épület Borsos Szabó Antal tervei alapján egységes külső homlokzatot kapott. A megújult eklektikus stílusú székház 1901 novemberére elkészült. A főbb munkákat Bene István kőműves, Dobozi Mihály ács, ifj. Szathmáry Pál asztalos, Botka Imre lakatos, Boros Ede bádogos és Birn Simon mázoló mesterek végezték.

1936-ban az Ipartestület elnöksége elhatározta, hogy a teljesen elavult, korszerűtlenné vált, általános tatarozásra szoruló székházán nagyobb arányú átalakítási és javítási munkálatokat fog végrehajtani. A polgármester által 1936. szeptember 29-én kiadott építési engedélyből kitűnik, hogy milyen átalakításokra gondoltak: "Engedélyt adok folyamodónak arra, hogy székházának Céhház utcai szárnyában lévő nagyteremből 9 m hosszú részt lebonthasson és ennek helyére, továbbá folytatásában, a bemutatott és kivitelre alkalmasnak talált terv szerint 20 m hosszú, 10 m széles, teljesen téglafalú nagytermet építhessen, a régi nagyterem megmaradt részét az új nagyteremtől téglaválaszfallal elválasztva, abból tanácstermet alakíthasson, régi üvegezett folyosóját lebonthassa és a terv szerint a régi üvegfalak felhasználásával téglapillérek közötti üvegfalú ivóhelyiséget létesíthessen, továbbá az új nagyterem udvari részén egy nyitott folyosót, 3 vízöblítéses árnyékszéket és mosdót létesíthessen, végül szomszéd felé néző falában 2 kis ablak helyett 2 nagyobb homályos üvegezésű, vasrácsos, befelé nyíló ablakot vághasson, az új rész fölé állószelemes nyereg fedélszéket építhessen, és cseréppel fedhesse be."

Az átalakítási terveket Szabó Mihály építőmester és Orosz Antal ácsmester készítették. Az új nagyterem 1936-ban elkészült, de a további bővítésekre anyagi okokból nem kerülhetett sor. 1939 tavaszán újabb tervek alapján amelyeket Oláh Lajos és vitéz Molnár István építőmesterek készítettek ? folytatódott a székház bővítése a Céhház utcai vonalon. Az engedély a nagyterem folytatásában építendő 14,5 m hosszú és 11,4 m széles toldaléképületre szólt, az udvar felől téglaoszlopos, nyitott, félnyereg tetőzetű, cserépfedésű folyosóval. A kialakítandó szobákban a szakosztályoknak és az iparos köröknek kívántak helyet biztosítani. A munkák novemberre befejeződtek.

Az ipartestületi székházat 1951/53 között kultúrházzá alakították át. Ennek során a nagyteremben színpadot építettek, a korábbi keskeny főbejárót pedig köroszlopokkal díszített tágas bejáróval váltották fel. Az intézmény immár 55 éve Móricz Zsigmond Művelődési Ház néven működik, helyet adva számos szakkörnek, művészeti csoportnak és civil szervezetnek.

Labádi Lajos