Már nagyon itt volt az ideje, hogy a magyar történelmi egyházak megszólaljanak, és állást foglaljanak a hazánkba visszalopakodó nácizmus ellen. Ha ugyan az egyenruhás és bakancsos menetelést lopakodásnak lehet nevezni. Szóval: az egyházfejedelmek szóltak, és együtt szóltak. A sajtó ugyan nem vitte túlzásba az esemény felhangosítását, de ezen nem csodálkozhatunk. "A jó hír maradjon csendben és legyen szerény!"
A lényeg, hogy az egyházak vezetői a maguk részéről nem türtőztették tovább magukat, s nevén nevezték a veszedelmet. A 168 Órában egy fénykép is megjelent róluk. Kivágtam és beragasztottam a naplómba. A kép alá pedig beírtam: "Így készül a keresztény egység útja." Ez a mondat a Vatikáni Zsinat ökumenikus határozatából való, s jelzése annak, hogy miközben az egyházak közösen intik a társadalmat valami nagy veszedelemre, azonközben a maguk egységét is dokumentálják.
Nagy baj volna, ha ebből az egységből semmit nem venne észre a társadalom. Pedig magának a nácizmusnak is elégnek kellene lennie ahhoz, hogy ráijesszen a pártharcok mocsarában vergődő társadalomra. Úgy látszik, a vészkorszak óta eltelt hatvan év nem volt elég ahhoz, hogy megtörténjék a lelkekben az a katarzis, mely eleve immunissá tenné fiataljaink lelkét a mindenféle rasszizmus kísértése ellen.
Egyébként azoknak volt igazuk, akik a múlt század közepén úgy gondolták: a bolsevizmustól meg lehet majd szabadulni, de a nácizmustól nem, vagy csak túl nagy katasztrófa árán.
Sajnos ez bekövetkezett. És mert e bekövetkezés az egyházak szeme láttára történik, elsősorban nekik kell nagyon felerősíteniük hangjukat. Mert ha újra hatalomra kerülnek a nácizmus ordas eszméi, akkor azért az egyházak is nagyon felelősek lesznek. Mert a fajgyűlölet ellen szentelt vízzel és tömjénfüsttel nem lehet védekezni. Kegyes illatoknak a náci orrokra nincs befolyásuk.
Persze azt is mondhatja valaki: hát a mai egyházaknak tényleg nincs ördögűző erejük. Még arra is elégtelennek látszanak, hogy szavukra a társadalom egészségesebb fele oda tudjon figyelni. Ebben van valami. De aki hívőnek tartja magát, az ebbe ne nyugodjon bele.
Lám, az egyházi vezetők iménti állásfoglalását, mégis észrevette a közvélemény, és hátha vannak, akik elgondolkodnak rajta.
Meg netán azon is, hogy a nácizmus jelentkezése módot ad arra, hogy kitűnjön: kik azok, akik úgy félnek tőle, ahogy kell és kik azok, akik még mindig remélnek tőle valamit. Vagy politikai megfontolásból, vagy csak mert "nagyapámon is olyan jól állt a nyilas karszalag." Mert az ártás szívesen közlekedik a nosztalgia vonatán is.
Vági László