A Művészetek Háza közönsége, március közepén megjárta a poklok poklát! Persze nem kell ezt szó szerint érteni, de még csak véletlenül sem szabad tréfának venni a kijelentést.
Egy könyvbemutató kapcsán, amelynek címe: Száműzöttek a Hortobágyon, öt vendéget fogadott Kálmánné Szabó Erzsébet igazgatónő és csapata. Öten mondták el a hallgatóságnak, milyen borzalmakat éltek át 1952-53-ban, amikor egy éjszakán tízezer ártatlan embert hurcoltak el a hortobágyi munkatáborba. Volt, aki az akkori rendszer ellenségének kiáltottak ki, volt akinek a lakása kellett egy befolyásos embernek!
Megmozdult az elnyomó gépezet, és egy-két nap alatt embertelen környezetbe kerültek azok, akik legtöbbször nem is értették, mi történik velük, és főleg miért?
A beszélgetés vendégei szívesen válaszoltak a programot levezető Szurmik Zoltán kérdéseire. V. Balassa Zsuzsanna elmondta, hogy a Hortobágyon raboskodó tízezer ember közül a Borsósi táborban élt közel ezer fő, akik közül a fiatalok szüleik emlékére állították össze a könyvet. Ártatlan családokat hodályokba zsúfolva, szinte deportálták az embereket, csecsemőket, aggastyánokat. Fegyveres rendőrök vigyáztak a kényszermunkát végzőkre! Később is megbélyegzettek voltak és csak évek-évtizedek után tudtak, úgy-ahogy beilleszkedni a normális életbe.
Nagyon nehezen lehetett megélni a következő időszakot. A fél életük ráment az otthonteremtésre, mert földönfutóként kezdték, amikor elengedték őket.
A hortobágyi száműzöttek tartották a kapcsolatot egymással. Minden írott emléket szívesen fogadtak, mert a hivatalos szervezetek szerették volna kiradírozni a magyar történelemből a hazai kényszermunka táborokat.
Egyesületet alapítottak, hogy összefogjanak, ne veszítsék el egymást és megismertessék a fiatalokkal a magyar történelem egyik szégyenfoltját.
A csongrádi Piroska János, az ismert közéleti személyiség, a neves festőművész is a Borsós lakója volt. A beszélgetésen megjelent Piroska Éva, a csongrádi politikus lánya. Piroska János polgármesterként - sokak által tisztelt városi vezetőként - beírta nevét a Tisza-parti város történelmébe.
Piroska Éva édesapját többször letartóztatták, megjárta a hazai börtönöket. Vallatták, elengedték, majd újra becsukták. 1952 októberében kitelepítették a családot Borsósra.
Piroska Éva szeretné, ha az édesapja képeiből újabb albumot tudna kiadni. Gyűjti a Piroska-művek fotóit, ami nem szerepel a 2005-ös albumban. Az akkor megjelent alkotáson túl, bővíteni kívánja a tervezett könyvet. Eddig 120 képet gyűjtött öszsze a világ minden tájáról és kéri azokat, akik segíteni tudnak, jelentkezzenek.
A másik érdekesség: rokonuk a szentesi Piroska István műveit is szeretné összegyűjteni. Leszármazottja Szentesen él, akinek 25-30 Piroska István festmény van a tulajdonában. Piroska Éva nagy terve, hogy a két Piroska egy galériában, közös kiállításon mutatkozzon be az érdeklődő közönségnek.
Kruzslicz Pál