"Ébredj fel, Uram! És nyújts segítséget!"
A hagyományos nagyszombati szertartások egyik szép mozzanata ez: az Úr ébresztgetése. Az évtizedek során különféle változtatásokon esett át ez a lélekemelő szertartás, de a hívő keresztény érzi, hogy aktualitása töretlen. Mert az élet olyan, mintha Jézus Úr örökre elaludt volna.
Hosszú papi élet után az idén Derekegyházán fogom "költögetni" az Urat, egy nagyon kis gyülekezet élén és nevében. Újabban ez az "Ébredj fel!" az én lelkem mélyén ezt is mondja "Ébreszd fel, Uram, hazámat!" Mert úgy viselkedik mintha aludna, és mindaz ami történik vele, csak rossz álom volna. Fel kellene belőle riadnia. Meg kellene saját magától rémülnie! S rémületében vissza kellene találnia saját magához.
Mert így, mintha nem is volna Magyarország, hanem csak csatatér volna, ahol elkeseredett hatalmi harc folyik emberek és pártok között. Történt már velünk ilyesmi. De a múlt század közepén volt kimutatható oka annak, hogy miért vett rajtunk erőt egy országos hisztéria. Bibó István szerint a hitleri Németország hisztériája kerített be bennünket is. És nemcsak minket, másokat is szerte Európában.
De hogy a kommunista átok alól való kiszabadulás után hogy jutottunk oda, ahol most vagyunk, ezt nem tudom szóval kifejezni. De ha tudnám, se merném kimondani, mert azonnal azt látnák rajtam, hogy vénségemre én is ilyen-olyan kalitkában vergődő rabmadár vagyok.
Azt azonban tudom, és ki is merem mondani: büntetés alatt állunk. Nem, mert vétkeztünk, hanem mert nem vállaljuk és nem siratjuk bűneinket. Ezt most is merem állítani, mert 1989 óta szüntelenül erről próbáltam meggyőzni azokat, akihez hozzáfértek szavaim. Vannak is itt, Szentesen, akik értik szavamat, de hát a Kurca nem Duna és Tisza.
2008 nagypéntekjén immár hatvanhatodszor imádkozom a Jézussal együtt megfeszített Jobb Lator szavait: "Emlékezzél meg rólunk, Uram!" S próbálom remélni, hogy e kérésnek előbb-utóbb lesz fedezete, melynek önvizsgálat és bűnbánat a neve. S hozzá nem csak templomi bűnbánat, hanem politika is.
Ha ez a morális természetű fedezet valahogy összeállna, akkor talán rá tudnánk szolgálni, hogy a történelem Ura meghallgassa Petőfinek, a 22 éves fiatal költőnek 1845-ben mondott imáját: "Teremtsd egészen újjá e hazát,/ Hallgass meg engem, édes Istenem!"
Feltámadt Jézusom! Mondom neked, hogy az egészen új Magyarország minden kicsisége ellenére nagyon szép bokréta lenne dicsőséged kalapján! És talán Európa észrevenné, hogy Te Magyarországon is fel tudsz támadni, nemcsak Jeruzsálemben.
Vági László