A játékszenvedélynek számos fajtája ismert. Vannak, akik a szórakozóhelyek nyerőgépeibe dobálják be teljes fizetésüket, vagy a rulett a szenvedélyük. Mások totóval, lottóval, vagy ezekhez hasonló szerencsejátékokkal próbálkoznak. Bármelyik formát is választják, sokszor el sem akarják hinni, hogy ez egy betegség, amely kezelhető. Ahhoz, hogy eredményes legyen a kezelés, első lépésként mindenképp fel kell ismerniük saját problémájukat - mondta el lapunknak dr. Szalayné Péter Ildikó addiktológiai konzultáns.
A szentesi addiktológiai kezelésre járó betegek egyike, egy '30-as éveiben járó férfi is előbb felismerte problémáját, majd édesanyjától kért segítséget, hogy szakemberhez fordulhasson.
- Azért jelentkeztem az addiktológián, mert úgy éreztem, hogy nem tudok uralkodni magamon. Világossá vált számomra, hogy segítségre szorulok. Anyagilag pedig már régen nyilvánvaló volt, hiszen fizetésem minden hónapban a szerencsejátékra, a sportfogadásra ment el, adósságaim eközben folyamatosan halmozódtak. Rémület lett úrrá rajtam, s mikor volt egy "józan" pillanatom, akkor jelentkeztem. Édesanyám felkereste a Családsegítő Központot, ahol elmondták, hogy a kórházban működő addiktológiai szakrendelésre menjek el. Ezen kívül az egyik kollégám is segített. Ő kezelése előtte rulettezett, tehát szintén szenvedélybeteg volt - mesélte történetét a féri, aki 10 évig költötte minden pénzét szerencsejátékra.
Elmondta: Értelmes embernek tartja magát, és úgy érzi, hogy ezt a környezete is így gondolja. Mégsem tudott uralkodni magán, s ez megrémítette. Nem a milliárdok érdekelték, hanem a játékban lévő variációk és a benne lévő logika. A megérzések alapján tett mindig kombinációkra, a focicsapatok mérkőzéseire, a nemzetközi bajnokságok eredményeire. Gyer-mekkora óta érdekelte a foci, szeretett sportolni is, és a televízióban szívesen nézte a mérkőzéseket.
- A focival kapcsolatos szerencsejátékokkal foglalkoztam függőségem teljes ideje alatt, bár előfordult, hogy több száz darab keresztrejtvényt megfejtettem, beküldtem őket, de csupán egy reklámtollat nyertem. Ebben az egy esetben tértem el az általam űzött szerencsejátéktól, melyben volt, hogy három napig játszottam egy kombinációval. Tettem fel pénzt egy sporteseményre, majd nyertem. Az összeg felét a következő nap ismét feltettem, s ha nem jött be a kombinációm, akkor a maradékot szintén eljátszottam. Mindvégig hittem a kombinációmban, sokat veszítettem, de többször nyertem is vele. Azonban ha a mérleget nézem, akkor vesztes voltam. A legnagyobb nyereményem 48 ezer forint volt, s csak 150 forintot tettem kockára abban a körben - mesélte a férfi, aki szerint, ha tisztában lenne azzal, hogy 10 év alatt mennyi pénzt veszített el, akkor valószínűleg megbolondulna.
Az egy évtized alatt megkeresett fizetéséből gyakorlatilag nem tud semmit felmutatni, és adósságai is vannak, tehát több milliót játszott el. Függősége alatt nem adott haza pénzt, még azt is a játékra költötte, amit mellékállásban keresett.
Ma adósságait törleszti belőle, s bevásárol, ruhát és cipőt is vett, hiszen sokáig nem foglalkozott öltözködésével. - Barátaim is figyelnek rám. Egyikükkel külön munkát is vállalok, s ő az álta-lam megkeresett pénzt édesanyámnak utalja át bankszámlán. Arra is volt példa, hogy a kezembe adta, de a biztonság kedvéért este felhívta anyut. Mára már a szerencsejátékos időszak utolsó hónapjaiban megszűnt kapcsolataim is kezdenek helyreállni. Sokáig kerültem a haverokat, kerestek, de én kimagyaráztam magam, mivel bűntudatom volt. Szégyelltem a bénaságomat és azt, hogy nem tudom kontrollálni a dolgokat. Játszottam, s úgy éreztem ez nincs összhangban azzal a képpel, amit rólam alkottak. Keserű voltam, s a kezelés mellett döntöttem. Később a számomra fontos embereknek őszintén beszéltem betegségemről - mondta a férfi, aki ma már a szerencsejátékok helyett munkával tölti idejét.
Cseh-Lakos