Akinek tartást adott a sport

Ambrus Erzsébet Életmű-díja

Ambrus Erzsébet kapta idén az Életmű-díjat, az elmúlt év élsportolóit és edzőit köszöntő ünnepségen. Az egykori kiváló kézilabdázó 1962-ben ismerkedett meg a sportággal a Damjanich Utcai Általános Iskolában. 1968-tól a már NB II-es, majd NB I/B-s csapat játékosa, játékos-edzője, majd edzője a Szentesi Pedagógus Fáklya SE, a Szentesi Kinizsi TE, és a KONTAKTA SE csapatok. 1968-ban nagy bravúrnak számított, hogy egyedüli NB II-es csapatként a legjobb nyolc között a Fáklya is ott "loboghatott" - soraiban Ambrus Erzsébettel. Több rangos torna, bajnoki évad gólkirálynője. Bár számos NB I-es csapat hívta, sosem hagyta el Szentest, nem tudta elképzelni, hogy más klubban, más városban kézilabdázzon. Később a Damjanich iskolában és a Klauzál iskolában számos korosztályos bajnoki sikert ért el tanítványaival.

- Ahogy olvastam, több sportággal barátságban állt.

- Kipróbáltam az atlétikát, a kosárlabdázást, a teniszt, sőt még a labdarúgást is, és egyik sportágban sem voltam ügyetlen, de az igazi szerelmem a kézilabdázás maradt. Végül mindig itt kötöttem ki, ez volt számomra a legkedvesebb.

- Számos sikerét, eredményét felsorolták az ünnepségen. Ön melyiket emelné ki mindezek közül?

- Játékosként jó néhány emléket őrzök, csakúgy, mint abból az időszakból, amikor edzősködésre adtam a fejemet. Amikor az NB II-t megnyertük, és NB I/B-sek lettünk, az volt igazán emlékezetes, azóta sem volt Szentesen ennél jobb eredmény kézilabdában. Együtt volt a csapat, szerettük egymást, összetartó társaság voltunk, azóta is tartjuk egymással a kapcsolatot. Úgy gondolom, hogy a sportbarátságnál nincs erősebb, mélyebb ez minden barátságnál.

- Erre mondta azt, hogy nagyon sokat köszönhet a sportnak?

- Erre is. Nekem a sport tartást és erőt adott, az élet minden területére kiterjedően.

- Viszonylag korán befejezte az edzősködést a felnőtt csapatnál.

- Roppant kemény munka az edzősködés, de szép sikerekkel a hátam mögött hagytam abba. Ifjúsági csapatokat még sokáig edzettem az általános iskolákban.

- Mennyire követi nyomon a sportág napi eseményeit? Kijuthat a női kézilabda válogatott a pekingi olimpiára?

- Természetesen figyelem a mérkőzéseket, minden találkozót megnézek a televízióban. Úgy gondolom, hogy ezzel a játékoskerettel ott kell lennünk Pekingben.

H. V.