Remek karikatúrát láttam az egyik országos napilapban.
Nem tudom megállni, hogy szóvá ne tegyem.
Két politikus mondja a magáét. Az egyik ezt harsogja, rövidítve idézem: ha nem akarsz vizitdíjat fizetni, akkor szavazz Igennel! A másik a mutató ujjával teszi meg javaslatát: ha akarsz vizitdíjat fizetni, akkor szavazz Nemmel.
"Ééérted?" Ezt kérdezi a karikatúrista. Biztos vagyok benne, hogy ő érti. Ha nem értené, elő se jött volna rajzolatával. Érti, de nem mondja. És ezzel a "nem mondással" azt feltételezi, hogy sokan értik. Mert a magyar nép nem buta nép. Csak azt nem érti, amit nem akar érteni. Abban viszont eléggé gyakorlott, hogyan kell az ő "érteni nem akarását" eldugni. Hová? A műfelháborodások sűrű bokrai mögé. Még jó, hogy a műharagok és műbotránkozások nem válhatnak bokorrá!
Nekem e karikatúra láttán a bibliai Hegyi Beszéd következő intelme jut eszembe: "Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem. Aki ezeknél több, a gonosztól van." (Máté 5, 37)
Igen ám, de ki az a gonosz? E kérdés azért nehezen válaszolható meg, mert egy kettészakadt lelkű országban a gonosz nem azért gonosz, mert gonosz, hanem azért, mert más a véleménye. Így aztán tele van az ország baloldali és jobboldali gonoszokkal. Ha pedig igen sok a címzetes gonosz, akkor az nagyobb baj, mintha a valóban gonoszok száma volna nagy.
Ettől a nagyobb bajtól szenved napjainkban az ország lelke. És kérdezem: lesz belőle kigyógyulás? Ezt az én vallott és szolgált keresztény hitem is félve kérdezi. Mert eszembe Jézus parancsa, mely így szól: "a démonokat űzzétek ki!" (Máté 10, 8)
Eszembe jut, hogy már hosszú ideje hajszolom a gonoszt a szószékeken, újságcikkekben is. De hát több hitre volna szükségem! Meg aztán ott van azaz átkozott önszeretet, melynek következtében megesik gyakran, hogy még a vallásos keresztény lelkében is úgy otthon van a "gonosz", mintha őrangyali megbizatása volna. Így aztán sok optimizmusra nem lehet okom. Viszont a reményt feladni meg tilos. Mert azért a történelem tud ám meglepetést okozni! Csak e meglepetéseket illendő volna észrevenni és belőle okulni!
És ha már 2008 a Biblia éve, akkor hadd idézzem itt következő mondatát mindjárt az elejéről: az Istentől megteremtett világ "tohuvabohu" volt, azaz rendezetlenség, de Isten lelke lebegett felette.
Ez megeshet a mi magyar "tohuvabohunkkal" is, s akkor nagy meglepetésünkre lesz világosság. Netán még a parlamentiek fejében is!
Vági László