Szőke kapitány és Badár professzor

Átvették a Szentes Városért díjat

Még októberben szavazta meg a város képviselő-testülete, hogy Szőke Andrást és Badár Sándort a Szentes Városért Emlékéremmel jutalmazzák a település népszerűsítéséért. A kitüntetést - hosszú egyeztetés után - január 31-én vette át a városháza épületében a két szentesi származású alkotó.

Szirbik Imre polgármester úgy fogalmazott a hangulatos ünnepségen: "talpig nehéz hűségben" mindig kitartott a két művész a szülővárosa mellett. Megmaradtak szentesinek, tanulságos életpályát vállalva, sok-sok meg nem értés mellett. Elviszik Szentes jó hírét, bárhol is járnak - mondta a polgármester - mindig a Kurca-parti településhez tartozónak vallják magukat.

Szőke András örömmel válaszolt a helyi média kérdéseire:

- Elsőként arra lennénk kíváncsiak. hány országos kitüntetéssel ér fel a szentesi kitüntetés?

- Az én összes történetem innen táplálkozik! Sokat köszönhetek a gimnáziumnak, Bácskai Miska bácsinak, a filmklubnak, a filmes szakköröknek, Kátai tanár úrnak, Berényi Jóskának, a Dózsa Erzsinek, apámnak, a szobafestőknek. Azért más ez a díj, mert érezzük, hogy követett bennünket a szentesi gondolkozás. Onnan kaptuk, ahonnan elindultunk. Annak örülök, hogy szentesi alapra építkezünk, és amerre járunk az országban, mindenütt működik az általunk képviselt gondolat, magatartás.

- Milyen sűrűn jár Szőke András Szentesen?

- Az a gondom, hogy édesapám halála után kevés rokon maradt, ha visszajárok, kimegyek a temetőbe. Ha hívnak, mindig jövök! Különböző rendezvényeken az elmúlt évben is többször szerepeltem a városban.

Badár Sándortól is azt kérdeztük, hogy vajon neki mit jelent a szentesi kitüntetés?

- Megkaptam már a Kritikusok-díját, a legjobb reklámért járó elismerést és a Bon-bon díjat nekem szavazták meg a humoristák. Ha az ember a saját hazájában lesz "próféta", az mindig kétszer olyan jó érzés! Torokszorító visszajönni és találkozni azokkal, akik ott voltak körülöttem, amikor elindultam. Meglátogatom a szüleimet, a kedves helyszíneket és úgy érzem ide bármikor, emelt fővel jöhetek. Amit itt kaptam, arról beszélek, amerre járok. Két-három havonta jutok haza, de akkor igyekszek sok emberrel találkozni. Azokkal, akik fontosak a számomra! De mindig sokan kimaradnak a sorból.

A városháza konferencia termében percekig szól a meghívott vendégek tapsa, amikor kicsit megilletődve átveszi a kitüntetést Szőke András és Badar Sándor. De gyorsan leküzdötték elfogultságukat és két, parádés magánszámot adtak elő a jelenlévőknek. Ez lett a ráadás köszönet! Ami ugyan mindenkinek szólt: a város valamennyi lakójának.

A két művésznek ez a délután is sokáig eszébe jut majd, ha valahol Szentesről forog a szó, vagy a gondolat!

Kruzslicz Pál