Karácsonyi előkészületek

A napok egyre közelebb visznek minket a karácsonyhoz, ahhoz az ünnephez, mely szinte minden családban a legkiemeltebbnek számít évente. Sokszor azonban elfeledkezünk arról, hogy erre a három napra nem csak ajándékokkal, hanem lelkünkben is fel kell készülni. Az előkészületekre, az ünnepkör jelentőségére és az ahhoz kapcsolódó népszokásokra hívta fel a hallgatók figyelmét Molnár V. József néprajzkutató, hagyományőrző is.

- Az ünnepkör régen nem a Mikulás napjával kezdődött, hanem a szeplőtelen fogantatás, más néven eketiltó vagy földtiltó boldogasszony ünnepével. Ilyenkor a férfiaknak meg kellett tartóztatniuk magukat a feleségüktől is. Emellett pedig húst sem volt szabad enniük az embereknek - mondta el a néprajzkutató, majd a szeplőtelen fogantatás ünnepéről beszélt, amely Mátyás uralkodása alatt Bécsben is kötelező ünnep volt, s amelyet Európa csak a 19. században fogadott el. Tőlünk terjedt el és csak a mi nyelvünkben nevezik Máriát Szűz Máriának, nem Szent Máriának, s nálunk az adventi böjt alatt valóban szűzzé kellett válni. A lelkek fehérítésével meg kell tisztulni a felkészülési időszakot jelentő hat hét alatt.

Molnár V. József Erzsébetről, azaz Isten parazsáról is beszélt hallgatóinak, akinek neve emlékeztet arra, hogy Isten a tűzből kipattanó szikrából teremtette a világot. A parázsból, mely Isten jóságát közvetítette, éppen ezért hívtak régen minden harmadik lányt Erzsébetnek, hiszen magában a névben is benne van a parázs szó, a keresztnévben elhangzó "zs" betű.

Az András-napról is kaptunk információkat, melyen a magyarok hagyományosan hízót vágtak, a disznó felét, a torost szétosztották a sógoroknak és komáknak. Ezzel ízt küldtek egymásnak, s a torossal az egész falu közössége egyetlen csapattá vált. Aztán az "Andrásolás" szokásáról beszélt a néprajzkutató, arról, hogy a lányok hogyan varázsoltak maguknak kedvest. No, nem akkor, mikor "a testük égett, hanem mikor a lelkük szenvedett". Régen, tehát a lélek találta meg a lelket, a szerelem kötötte össze a házastársakat, ellentétben a mai gyakorlattal.

Ezután az előadás témái között a Mikulás ünnepe következett. Az a nap, amelyet a leginkább helytelenül ünneplünk, hiszen az általánosan ismert nagy pocakú, piros ruhás alakkal szemben Szent Miklós minden ábrázoláson dalia és fehér köpenyben van. A mára elterjedt figurát pedig - mint azt elmondta Molnár V. József - a 19. század második felében egy cseh csokoládégyáros találta ki, mert így jobban el tudta adni termékét, főleg a feltűnő piros szín figyelemfelkeltő képességét kihasználva. Ezzel ellentétben nálunk Miklóst hagyományosan egy legény jelenítette meg minden december elején, kifordított báránybundában, süvegben, s láncos bottal a kezében, melyet folyamatosan csörgetett.

Cseh-Lakos